Hazai pálya: közéleti diskurzus helyi témákról, telkiekkel 

Deltai Károly polgármesterrel közös közéleti sorozatunk következő részében Bendarzsevszkij Antonnal, külpolitikai- és biztonságpolitikai szakértővel, újságíróval, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány igazgatójával beszélgettünk napjaink kríziseiről, azok hatásairól, az információs hadviselésről, és arról, mennyi esélyt lát egy világháború kirobbanására.

Telki Napló/Portál: Az ukrajnai háború okozta gazdasági hatások, az energiakrízis, valamint a menekültválság kapcsán már megtapasztalhattuk, hogy egy, a közelünkben zajló háború milyen nagy hatással lehet a telkiek életére is. Vajon kell-e hasonlóra számítanunk a közeljövőben?

Bendarzsevszkij Anton: Attól tartok, hogy a következő évek a globális turbulenciáról fognak szólni. Az a korszak, amihez a kétezres évek első két évtizedében hozzászoktunk, nem fog visszajönni – legalábbis a közeljövőben. Lokális háborúkra, konfrontációkra lehet számítani.

Európában is lehetnek potenciális forrópontok, de a világ nagy részében vannak olyan befagyott vagy lehetséges konfliktusok, amelyek a felszínre törhetnek. Ez pedig mind okozhat globális gazdasági nehézségeket, ellátási zavarokat.

TN: Magyarországhoz közel lehetnek ilyen újabb krízisek?

B.A.: A közelünkben van két potenciális konfliktusforrás. Az egyik a Balkánon Koszovó, ahonnan az elmúlt két évben érkeztek riasztó hírek, amelyek azt mutatták, hogy ha úgy alakulnak az események, akár nagyobb konfrontáció is lehet belőle. A másik Moldova, azon belül Transznisztria, amely nemzetközileg ugyan az ország területe, de a kilencvenes évek óta nincs moldáv kontroll alatt. Különböző nagyhatalmak kihasználhatják ezeket a regionális feszültségeket a maguk javára, és mivel térben nincsenek messze tőlünk, abszolút számolhatunk az esetleges hatásaikkal.

TN: Milyen módon?

B.A.: Ilyen hatás lehet a gazdasági kapcsolatok megakadása, illetve egy menekülthullám, mint a jugoszláv vagy az orosz-ukrán háború kapcsán.

Közvetlen háborús konfliktusra viszont Magyarország esetében nem számítok. Az, hogy a NATO és az Európai Unió részei vagyunk, egy adott keretrendszerbe helyez minket és ad egy bizonyos fokú védelmet. Nem feltételezhetjük ugyanis, hogy egy globális szereplő meg akarná támadni a NATO-t vagy egyáltalán esélye lenne elérni valamit a katonai szövetséggel szemben. A velünk szomszédos, a szervezeten kívüli területeken viszont ilyen feszültségek bármikor előfordulhatnak a közeljövőben.

TN: Az önkormányzat hogyan készülhet fel egy potenciális konfliktus hatásaira?

Deltai Károly: Visszalépve időben a Covidhoz: egy senki által nem kalkulált, váratlan globális krízishelyzet tört ki 2019 végén, ami egy nemzetközi szintű hullámot indított el, leszivárgott a legalsóbb régiókig, a magánemberekig és mindent átrendezett. Ott elindult valami, és – önkormányzati szemszögből nézve – soha nem volt még a rendszerváltozás óta olyan összefüggő krízissorozat, ami Magyarországot és egész Európát sújtotta és sújtja a mai napig. Egy olyan stresszteszten esünk keresztül, ami példátlan az életünkben, de talán még a szüleinkében is, és ez próbára tette az önkormányzatokat is.

A Covid idején egy olyan kis település, mint Telki fogta össze az önkormányzatokat, és mi hoztuk létre a pozitív példák gyakorlatát is online, amit később a nagyobb rendszerek szintjén is átvettek. A menekültválság kezeléséből is jócskán kivettük a részünket: amit meg tudtunk tenni, azt példátlan összefogással megtettük. Ezután rögtön jött egy energiaválság, majd egy inflációs hullám, és még sorolhatnánk a nagy krízisek közötti kisebbeket is.

Én azt látom, hogy amikor egy mindenkit érintő, országos probléma merül fel, akkor felértékelődik, hogy helyben az önkormányzat, a helyi emberek mit tudnak megtenni. „Magad, Uram, ha szolgáld nincsen”, helyben kell megszervezni a reagálást.

TN: Milyennek értékeli a menekültválság kezelését Telkiben?

B.A.: Az összefogás mértéke jól látható volt. Rengeteg család fogadott be menekülteket a háború első napjaitól kezdődően.

TN: Önkormányzati szinten milyen „óvatossági” vagy biztonsági előkészületek lehetnek aktuálisak egy potenciális válság kapcsán?

B.A.: A tartalékolás az egyik legfontosabb. Hiszen ha tudjuk, hogy bármikor megtörténhet egy olyan krízis, amely hatással lehet az ellátásunkra, pénzügyi lehetőségeinkre, akkor azzal lehet felkészülni, hogy az önkormányzat rendelkezik megfelelő forrásbázissal, ami által át lehet vészelni a nehezebb időszakokat.

Minden mindennel összefügg: ha egy közeli konfliktus gazdasági nehézségeket okoz az országnak, akkor az önkormányzatoknak és az egyes embereknek is szűkülnek a pénzügyi lehetőségeik.

D.K.: A legnagyobb tapasztalat az elmúlt időszakból, hogy nem tudjuk előre meghatározni, milyen konfliktus, nehézség várható a jövőben, csak azt tudjuk, hogy biztosan lesznek ilyenek. A mögöttünk hagyott válságokat sem tudta senki előre megjósolni, és mivel olyan turbulens időszakban vagyunk, ami elhúzódik, látható, hogy nem lesz egyhamar vége.

Emellett kiemelt fontosságú a szemlélet, hogy fel vagyunk készülve bármire és rendelkezünk egy reagálni képes struktúrával. Ehhez tapasztalat kell, szakemberek, és egy megfelelő szemléletmód, hogy tudjuk, hogyan oldjunk meg egy krízist. Teljesen mindegy, hogy mi jön, a problémát alapvetően nekünk kell kezelnünk.

Még azelőtt, hogy az első „konfliktus”, a Covid kitört volna, áttekintettük és felfrissítettük a réges-régen elavult, gyakorlatilag addig nem létező katasztrófavédelmi intézkedéseinket, rutinjainkat. Akkor többen azt kérdezték, hogy miért riogatok, majd amikor bekövetkezett az első baj, a régióból is sok vezető hozzám fordult tanácsért.

TN: Napjainkban a dezinformáció, az információs hadviselés a háborúk egyik fontos területe lett.

B.A.: Információs hadviselést mindenki alkalmaz. Az emberek akkor tudják megvédeni magukat ettől, ha többfajta forrást használnak, ellenőrzik az információk hitelességét, tehát nem hisznek el bármit, amit hallanak, olvasnak. Ez napjainkban kiemelten fontos, ugyanis egyre nehezebb a valóságot megkülönböztetni a hazugságoktól – olykor még azoknak is nehéz, akik egyébként éjjel-nappal foglalkoznak az adott témával vagy szakterülettel.

Már léteznek olyan technológiák, amelyekkel könnyedén előállíthatók a valóság torz variánsai. Léteznek úgynevezett „deepfake” módszerek, amelyekkel például politikusok szájába adhatók bármilyen mondatok. Sajnos olyan világban élünk, amikor ezek a jelenségek egyre gyakoribbak lesznek, és a szemünknek sem hihetünk anélkül, hogy alaposabban utánajárnánk egy-egy információ hitelességének.

Hogy két példát is említsek. Nemrégiben számos közösségi oldalon terjedt egy olyan videó, amelyen lángokban állt a párizsi Eiffel-torony. Több milliós nézettséget generált, és sokan elhitték, hogy ez a valóság, valójában azonban soha nem történt meg. Egy másik közelmúltban történt példa, amikor a sajnálatos moszkvai terrormerénylet után az orosz médiában is használtak egy deepfake videót, amelyen az ukrán elnök szájába adtak olyan mondatokat, amelyeket sohasem mondott el.

Magyarországon sajnos annyira polarizált a társadalom és annyira a saját buborékjában él mindenki, hogy az emberek könnyebben hisznek el olyasvalamit, ami megfelel a saját hitviláguknak. Ha pedig ennek éppen az ellenkezőjét látják, gyakran akkor sem hiszik el, ha több forrásból is eljut hozzájuk. Nagy tanulság tehát, hogy mindenkinek ki kell lépnie a buborékjából.

TN: Mennyire táplálja a világháborútól vagy akár egy atomcsapástól való félelmet a média és mi a most látható realitás?

B.A.: Semminek a lehetőségét sem lehet kizárni, de egy nukleáris háború esélyét valahová a zéró közelébe tenném. Ennek az az oka, hogy minden globális szereplő tisztában van azzal, milyen pusztító következményei lennének ezeknek, nagyon pontos számítások vannak erre. Nincs olyan állami vezető, aki komolyan fontolgatná a világháborúval fenyegető eszkaláció lehetőségét. Nagyon alacsony ennek az eshetősége, ahogyan az orosz-ukrán háború kiszélesedésének vagy egy nukleáris háborúnak is. Az, hogy sokat hallunk ezekről, nem újdonság, a hidegháború alatt is volt egy komoly világháborús hisztéria. Azt gondolom, hogy a veszélyekkel tisztában kell lenni, de nem szabad őket túldimenzionálni.

D.K.: Fontos, hogy ne fikciókban gondolkozzunk és ne dőljünk be a riogatásnak! Nem gondolom, hogy rettegésben kellene élnünk. Amikor az orosz-ukrán háború kitört, tartottam egy tájékoztatót, aminek az volt a célja, hogy az általam vélt realitásokat mondjam el, és a pánikot próbáljuk meg elkerülni, csökkenteni. Az eseményen olyan forgatókönyv lehetőségeket vázoltam fel, amelyek kis részben megvalósultak, nagy részben viszont szerencsére nem. Annak van ugyanis jelentősége, hogy egy esetleges katasztrófahelyzetben meg legyenek a rutinjaink, és tudjuk, mit kell tennünk, mondanunk a lakosságnak. Úgy tűnik, sikeres is volt a kezdeményezés.

A mindennapokban fontos, hogy a valóságot lássuk és maradjunk a realitásoknál! „Médiademokrácia” van és ez torzítja a valóságérzékelésünket. Fontos, hogy ne essünk bele a vágyvezérelt gondolkodás csapdájába.

Én két lábbal a földön állva, tudatos kívülállással igyekszem követni minden véleménybuborékot, és megpróbálok olyan integritást létrehozni, ami a közös metszetre fókuszál. Bármennyire furcsának tűnhet, ez a közös halmaz jóval nagyobb, mint a különbségeké.

TN: Forráshiányos idők vannak mögöttünk. Mikor várható ebben változás?

B.A.: A következő tíz évben mindenképpen ez a forrásszűke lesz jellemző. A kereskedelmi, nemzetközi viszonyok e felé mutatnak. A folyamat a Coviddal kezdődött. Mindenki bezárkózott országos és egyéni szinten, megszakadtak a korábban megszokott nemzetközi kapcsolatok, logisztikai vonalak. Az átmeneti keresletcsökkenésre sok cég reagált vagy bedőlt, majd az ismét megnövekvő igényekkel nem tudtak megbirkózni. Utána jött a háború, ami újabb csapást mért a nemzetközi kapcsolatokra.

Jelenleg a nemzetközi téren küzdelem folyik a dominanciáért. Oroszország kihívást intézett az Egyesült Államok által vezetett világrenddel szemben, megkérdőjelezve a második világháború után kialakult rendszert, határokat. Ha sikerrel járnak, példát mutathatnak más globális szereplőknek is, például Kínának, Indiának. Az Egyesült Államoknak, ha meg akarja tartani vezető szerepét, nem szabad e téren gyengének mutatkoznia. Ha a most látott trendek folytatódnak, a hidegháborúban látott blokkok újbóli kialakulása várható, ami nyilvánvaló gazdasági hatásokat eredményez.

Magyarország számára pedig fontos lenne, hogy nyitott, globális gazdaság maradhasson – persze megfelelő szövetségi rendszerek mellett –, és ki tudjuk aknázni az ebben rejlő lehetőségeket. Ha blokkok alakulnak ki, csak veszíteni tudunk, hiszen korlátozott lesz azoknak a köre, akiktől várhatjuk a tőkét, vállalatok megjelenését. Márpedig ahogyan a dolgok jelenleg kinéznek, ebbe az irányba haladunk.

D.K.: Minden önkormányzat externáliák keretei között működik, és egyre inkább ki van téve a külső hatásoknak – ez egy rendszerváltás óta tartó tendencia. Évek óta nem normális állapotban élünk, ahogyan az sem természetes, hogy az előző ciklusban, amikor az uniós forráselosztások szempontjából kedvezőtlenül Pest megye a fejlett Budapesttel azonos régióban volt, minden idők legtöbb pályázati pénzét nyertük, ebben a ciklusban azonban, amikor szétvált a kettő, és a régió támogatottságának nagyságrendekkel kellett volna nőnie, nem nyertünk a korábbi időszakhoz mérhető számú pályázatot. Ez annak köszönhető, hogy az uniós források szinte alig jutnak el az országba.

Rendkívül nagy a forráshiány, ami a következő időszakban alapvetően meg fogja határozni még a legtehetősebb önkormányzatok életét is. Folyamatosan krízisben vagyunk, meg kell oldanunk válsághelyzeteket, és nem úgy tűnik, hogy ez a közeljövőben változhat.

A legfontosabb a jelenlegi színvonal fenntartása, hiszen ez is óriási kihívás. Ha pedig ezt meg tudjuk oldani, apróbb fejlesztések megvalósításával kiegészülve, az komoly eredmény. Persze váratlan, akár kedvező fordulatok bármikor történhetnek, de jelen ismereteink szerint a túlzó álmodozást nem alapozza meg semmi.

Szilágyi Balázs

• Előző
• Tovább