2013-hoz és 2014-hez hasonlóan idén is volt Telki által szervezett erdélyi buszos kirándulás Pünkösdkor. Az úti cél Gyimesbükk, Csíksomlyó és Erdély gyönyörű vidékei voltak. A következőkben két résztvevő beszámolója olvasható.

Egy új résztvevő szemszögéből…

Mint viszonylag új telki lakos, igen nagy izgalommal és várakozással tekintettem a június elseje és ötödike közötti hagyományos utazásra, Gyimesbükkre és a csíksomlyói búcsúra.

Azt tudtam, hogy Gyimesbükk Telki testvértelepülése, és hogy csodálatos erdélyi tájakon utazunk majd, de a résztvevőket nem ismertem. A korai induláskor azután kiderült, hogy milyen kedves családok- különböző életkorú gyermekekkel - lesznek az utastársaim. Az azonban meglepetésként ért, hogy útközben mennyi értékes és érdekes információval gazdagodtunk - történelmi, irodalmi ismeretekkel - a zarándoklat szervezőjének és több zarándoktársunknak köszönhetően. A csucsai vár és Ady vonatkozásai, a tordai hasadék és sóbánya, Szováta - mind-mind különleges élmény volt, és az érdekes történetek még a gyerekeket is lekötötték. Gyorsan telt el az utazás, ami köszönhető volt a kényelmes busznak és a remek sofőröknek is. Az igazi meglepetés azonban a megérkezés volt. Csodálatos tájon megbúvó, szinte új templom, remek szálláshely és elsősorban Salamon József atya kedvessége, derűje és a vendéglátás nagyszerűsége. Nem tudom szavakkal elmondani, milyen szeretet fogadott bennünket.

Másnap két részre osztódott a csapat. Volt, aki kirándult a hegyekben, én a buszos megoldást választottam, így legnagyobb élményem Kézdivásárhely és a gelencei Szent László-legenda ábrázolása a legrégebbi és legértékesebb erdélyi freskón volt. Sajnos nem tudom az összes csodálatos látnivalót felsorolni, de a csíksomlyói búcsú a zarándokokkal minden elképzelésemet felülmúlta. Fegyelmezetten, áhítattal vettek részt a szentmisén százezrek, a magyar zászlók erdeje alatt.

Vasárnap az ezeréves határra megérkeztek a magyar szerelvények, és ismét felemelő érzés volt József atya szavait és imáit hallgatni… A napok gyorsan elszálltak, de a hazafelé vezető út sem volt unalmas, ismét sok látnivalóban gyönyörködtünk, Wass Albert idézetekkel. Arra biztatok mindenkit, hogy aki még nem tette, vegyen részt a jövő évi zarándoklaton - én biztosan ott leszek. Köszönet a szervezőknek, vendéglátóknak és az utastársaknak. Hitünkben megerősödve, nagyon sok szép élménnyel gazdagabban tértünk haza!

Bocsok Józsefné Ágnes

A zarándoklatról

Két évvel ezelőtt volt szerencsém részt venni a csíksomlyói búcsúban, de a lábam akkori állapota nem engedte meg, hogy Gyimesből indulva végiggyalogoljam a zarándoklatot a gyimesbükki kereszt alatt.

Az Úr, eljövetelének 2017. évében megengedte nekem, hogy elinduljak és teljesítsem is a kb. 30 km hosszú távot, a Somlyó-hegy nyergéig. Mindezt megtehettem úgy, hogy kálvinista református vagyok.

Erdély földjén a felekezeti hovatartozás a magyarok között másodlagos. Lehetsz katolikus, református, evangélikus, görög katolikus vagy unitárius, a legfontosabb közös összetartó erő a nyelvünk, a kultúránk és a történelmünk, amelyet lábbal tipornak. Így természetes volt, hogy a többségében katolikus zarándokok között voltunk páran, akik más felekezethez tartoztak.

Tudtam, hogy a fizikai terhelés és az ütemes gyaloglás közben közelebb kerülök Istenhez, ezt már más kimerítő vagy magányos aktivitás közben megtapasztaltam. Volt azonban egy-két esemény, amelynek hatásával nem számolhattam előre. Az egyik a zarándokcsapat közös éneklése. Boldog voltam, amikor együtt énekeltem zarándok testvéreimmel az „Uram, jó nékünk itt lenni” című dalt, és valóban jó volt nekünk ott. Másik meghatározó élményem az volt, amikor közel 10 km-es távolságban először megláttuk a nyerget. Egy gondolatfoszlány suhant át lelkemen, amely személyesen nekem szólt: „Az út a fontos, nem a cél.” Utunk végére mindannyian elérünk. Hogy hogyan járjuk végig az utat, amely megadatik nekünk, meghatározza életünk értékét, és remélhetőleg nem vallunk kárt lelkünkben. Ezért fontosabb az út. Végül Isten megengedte nekem is, és minden zarándoktársamnak, akik a telki csoportból a gyalogutat választották, hogy együtt végigjárjuk utunkat, és mindenki gazdagabb lett ezáltal. Soli Deo Gloria!

A zarándoklat mellett volt más kedves élményünk is. A tordai sóbányában elképzelhettük, milyen lehetett a Tolkien által megálmodott Roppant Csarnok. A sóbánya legnagyobb termében, amelyet 13 emeletnyinek határoztak meg, egy óriáskerék, több pingpong-asztal és más szabadidős sportpálya fért el, és kicsit lejjebb – talán 6-7 emelettel a csarnok alatt - egy csónakázó tó várta a vendégeket.

Kézdivásárhelyen megismertük Beke Ernő rendszerezett gyűjteményét a Gyűjtemények Házában, és feleségem családjáról is sok mindent megtudtunk, akik a nemzet szétszakadásakor hagyták el a várost. Beke Ernő előadását, történelmi látásmódját mindenkinek ajánlom meghallgatni, akár igazat adunk neki, akár nem. Beke úrtól kaptunk egy felhívást is, amellyel egyet lehet érteni. A Nemzeti Összetartozás Napja eszerint nem Trianon átkozott évfordulója, hanem a csíksomlyói búcsú napja. Nem vitatkozom senkivel, mindkét napnak megvan az értelme, de bizonyosan nem árt nemzetünknek, ha több összetartozást hirdető megemlékezésünk is van - ezen ne vesszünk össze, hanem inkább gondoljunk egymásra megbecsüléssel az év 365 napján.

Brazil barátunk, azaz Olteán Péter vendéglőjébe is betértünk. Ott fel kellett ismernünk, hogy van katolikus Igazi Tiltott Sör, és van ennek református változata is. Minden katolikus testvérnek díszesebb üvegben szolgálták fel a Tiltottat, mint nekem, ugyanis az én üvegemről az ornamentika hiányzott. Mindezt Isten jókedvében tette velünk, hogy könnyezve nevethessünk együtt, az ott és akkor nevetésre ingerlő poénkodásainkon. Köszönjük Péternek, hogy ismét vendégül látott minket!

Nem szabad megfeledkeznünk szállásadónkról, Salamon József atyáról sem, aki megint példát mutatott mindannyiunknak. A zarándokok többsége végigjárta a gyimesi Kálváriát - sajnos én nem -, maradandó emléket vésve minden résztvevő lelkébe. Ugyancsak imába kell foglalnunk Manci néni nevét, akitől az egyik reggelen, mikor korán letévedtünk konyhájába, sokat tanultunk a mező füveiből készített teáról, és a gyimesi emberekről, valamint a kedves segédpapról…

A 2017-es év Szent László lovagkirályunk emlékéve is. A nagyváradi Bazilika egyháztörténeti múzeumában megtekintettük a váradi hermát, és értő vezetést kaptunk a püspökség egyháztörténészétől is.

Csoportunk több helyen koszorúzott, Gelencén Szent László szobrát, a Nyerges-tetőn (amelyet magyar Thermopülének is neveznek) a 48-49-es szabadságharc hőseinek emlékművét, a telkiek Trianon-emlékkeresztjét a gyimesbükki kontumáci kápolnánál, és a gyimesi kálvária telkiek által állított, XIII. stációjánál.

Zarándokcsapatunk hálás köszönettel tartozik Nándinak, a sofőrünknek, aki együtt volt velünk, része volt csapatunknak, alázattal szolgált minket. Legyen áldott érte, aki nevelte, szülei igazán büszkék lehetnek rá!

Végül köszönet illeti Móczár Gábor zarándoktársunkat, aki megszervezte a programot és odafigyelt a részletekre, hogy mindenki jól érezze magát, és tudjon lelkileg és testileg is épülni.

Kollár György, 2 éve még zsámbéki, ma már telki polgártárs