Hazai pálya: közéleti diskurzus helyi témákról, telkiekkel 

Új sorozatot indítottunk a Telki Portálon és a Naplóban, amelynek keretében Deltai Károly polgármesterrel, valamint a telki közélet különböző szegmenseinek szereplőivel, civil vagy éppen egyházi szervezetek vezetőivel, egyes szakterületek képviselőivel vesszük sorra a településünk életét érintő fontos kérdéseket, önkormányzati és közösségi kapcsolódási pontjait. Harmadik részünkben Harkai Gáborral, Telki plébánosával beszélgettünk az egyházi és világi élet kapcsolódási pontjairól, a helyi római katolikus egyházközösség mindennapjairól.

Telki Napló/Portál: Mennyire képezi szerves részét Telki életének a templom és az egyházközösség?

Harkai Gábor: A templom egyfajta szimbóluma a településnek. Abban bízom, hogy amikor valaki – legyen hívő vagy sem – egy nap végén Telkibe ér, a templom látványa a hazaérkezés örömét közvetíti számára.

Ezt szeretné a katolikus közösség is felkínálni mindenkinek. Befogadók vagyunk, senkinek nem kell nálunk tagsági kártyát felmutatnia. Ezt például a református közösség tagjai is érzik, hiszen vannak közös ünnepi alkalmaink, amelyeken együtt imádkozunk, és sokszor a templomot vagy a katolikus közösségi házat is rendelkezésre bocsájtjuk, hogy ott ünnepelhessék a liturgiát. Emellett vannak kifejezetten nyitott programjaink a teljes telki közösség számára. A katolikus közösségi ház kínál olyan lehetőségeket – akár a nem nagyon szorosan az egyházunkhoz kötődőknek is –, amelyeken ők is otthon érezhetik magukat.

Deltai Károly: Az önkormányzatnak az a feladata, hogy minden civil szervezetnek, helyi közösségnek baráti kezet nyújtson. Mindegyiknek megvan a maga fontos szerepe, hasznossága a településen, és ezek, valamint az önkormányzat ideális esetben egymást kiegészítve, erősítve tudnak működni. Az egyik legfontosabb és legnagyobb, ráadásul tradicionális közösség a katolikusoké, ami jól működő része Telki életének.

TN: Az utóbbi években, például a kis kápolnák felújítása kapcsán látható volt a világi és egyházi együttműködés sikeressége.

H.G.: Jó példa az összefogásra a Budajenő és Telki határán lévő kis kápolna felújítása. Ez telki önkormányzati területen áll, a Kokukk Egyesület karolta fel az ügyét, és sok civil, valamint hívő is bekapcsolódott a munkálatokba. A temetőnél szintén található egy kis kápolna, amelyet az önkormányzat újított fel, a katolikus egyházközség pedig egy szép, faragott Szűzanya domborművet helyezett el benne. Köszönöm a településnek a főút melletti keresztek felújítását is, ezek közös értékeink, mindannyiunkat gazdagítanak!

D.K.: A faluszerte megtalálható három kőkereszt sokáig elhanyagolt állapotban volt és sajnos rongálások is történtek. Mivel közterületen állnak, az önkormányzat feladatának érezte a felújításukat. Ezek ugyanis a templommal együtt fontos jelképei a településnek és egyfajta otthonosság érzést is adnak. Az állagmegóvásukra hamarosan ismét sok kerülhet, hogy ne hagyjuk őket ismét lepusztulni.

TN: A település lakosságszámának bővülésével együtt a katolikus közösség is nagyobb lett?

H.G.: Ahogyan nőtt a település, új arcok jelentek meg a templomban, több beköltöző is bekapcsolódott a katolikus közösség életébe.

Van ugyanakkor egy világtendencia, amely azt mutatja, hogy a vallásukat aktívan gyakorlók száma csökken és ez nálunk is látszódik. Megfigyelhető emellett az is, hogy egy-egy család olykor erősebben, olykor pedig lazábban kötődik az egyházközösség mindennapjaihoz, élethelyzetüktől függően (pl. a gyermekek elsőáldozása vagy éppen elköltözése okán).

D.K.: A település lakosságszám-növekedése erősen lassul és már látni lehet a folyamat végét. Telki az utóbbi időben az egyik legfiatalabb korfájú településnek számított, ám ez is változik. Túl vagyunk a csúcsponton, és már nincs annyira túlterhelve az óvoda vagy az iskola, mint néhány évvel ezelőtt.

TN: Az egyházközösség milyen programokat kínál a telkieknek?

H.G.: Nemrégiben megújult az egyházközségi képviselő-testület és az új tagok részéről erős tenni akarást érzek e téren. Ha nem is árasztjuk el rendszeresen programok dömpingjével az itt élőket, új színt hozó eseményeink voltak és lesznek is. Decemberben képzőművészeti tárlatot szerveztünk egy Telkiben élő, a Magyar Képzőművészeti Egyetemen tanuló testvérünk munkáiból. Január elején a közösségi házunkban volt egy hétig a „meg nem született gyermekek” vándorszobra. Akik a házba látogattak, elgondolkozhattak az élet szépségéről, ha pedig elvesztették meg nem született gyermeküket, segítséget kaphattak ennek a mély fájdalomnak feldolgozásához.

TN: Mik lehetnek a közeljövő fő feladatai közösségi, egyházközösségi szinten?

D.K.: Az előttünk álló időszak már nem annyira az építkezésekről fog szólni Telkiben, ennek a munkának oroszlánrészét már elvégeztük, innentől több figyelem jut majd az életminőséget javító programokra, a közösségekre. A következő időszak hangsúlyosabban fog erről a dimenzióról szólni: közösségünkről és közösségünk értékeiről. Az egyházi és önkormányzati kulturális feladataink közös halmazában kell, hogy nyújtsunk újat és többet, az együttműködési lehetőségeket kiaknázva.

H.G.: A látványos dolgok mellett, mint amilyen például egy templomfelújítás vagy éppen a közösségi ház felépítése, fontos, hogy olyan kevésbé látványos dolgokban is előrelépjünk, mint amilyen a közösségi, kulturális és lelki élmények nyújtása.

Nagyon bízom abban, hogy az itt élők érzik, hogy engem azért is helyezett ide a püspök atya, hogy az itt élőknek próbáljak támaszt adni, akár egy nehéz élethelyzetben, akár egy útkeresés kapcsán. Szeretném, ha a katolikus közösség tagjaira és rám is úgy tekintenének, hogy megértők és meghallgatók tudunk lenni egy átélt öröm vagy fájdalom esetében. Hogy nyitott a szívünk és segítünk a hozzánk fordulóknak, valamint hogy tudunk együtt örülni mások örömének, és imáinkkal, fohászainkkal segítünk mások fájdalmait hordozni.

Szilágyi Balázs

• Előző
• Tovább