– interjú Deltai Károly polgármesterrel a közösségi ház színtérré alakulása kapcsán

Telki Napló/Portál: Bizonyára már sokan tudják: a közösségi ház, mint intézmény március elején átalakult. Miért volt szükség arra, hogy helyette egy közösségi színtér jöjjön létre?

Deltai Károly: A most lezajlott változás révén a közösségi ház intézményi jogi státusza szűnt meg, így már nem számít önálló gazdálkodási egységnek. 2025. március 5-től az önkormányzat és a polgármesteri hivatal kezeli az adminisztratív teendőket, a pénzügyeket és a számlázást. Más tekintetben viszont nem változott semmi, ugyanabban az épületben, ugyanazok a funkciók és szolgáltatások elérhetőek.

A közösségi ház 2019-es létrejötte után hosszú ideig a Covid árnyékában éltünk és nem tudtuk teljes értékűen működtetni. Az ezt követő időszakban pedig azt láttuk, hogy jelentős érdeklődés mutatkozik a közösségi, civil szervezésű rendezvények iránt, és kisebb igény, valamint lehetőség van arra, hogy az intézmény önálló költségvetési forrásokból gazdálkodva, saját programokat hozzon létre.

Ezekből a tapasztalatokból kiindulva úgy érezte a testület, hogy az önálló intézményi státusz picikét nagyobb annál, mint amekkorára egy hozzánk hasonló méretű településnek szüksége van. Ráadásul ez a forma gyakran korlátokat szabott abban, hogy rugalmasan tudjunk alkalmazkodni a helyi igényekhez.

A most létrehozott közösségi színtér a jogi szempontokat kivéve minden más tekintetben azonos értékű egy közösségi házzal, ugyanakkor egy érdemi különbséget ki kell emelnem: innentől egy befogadó intézménnyé válik, amely igyekszik minél több lehetőséget adni a civileknek az események szervezése terén. Természetesen lesznek a továbbiakban is saját programjaink, ám remélhetőleg a ház kihasználtsága és a rugalmasság az eddigieknél jóval nagyobb lesz.

TN/TP: Észre fog venni valamit a változásból egy átlagos telki polgár?

D.K.: Szerintem semmit. Legfeljebb annyi lesz a különbség a korábbiakhoz képest, hogy remélhetőleg több programon lehet majd részt venni, és ezek egy részét helyi civilek fogják szervezni. Éppen az áll az új koncepció mögött, hogy látjuk, nagyon sok ilyen kezdeményezés van, így ezeknek szeretnénk az eddigieknél nagyobb teret adni.

TN/TP: Mi a teendő, ha egy civil szervezet vagy egy kis közösség szeretne programot szervezni a színtér keretein belül?

D.K.: Megkereshetik a házban dolgozó művelődésszervezőket, vagy akár engem, emailben, telefonon vagy személyesen. Ekkor egyeztetjük a lehetőségeket, a szabad idősávokat, és hogy kinek milyen bérleti lehetőségei vannak. A bejelentett helyi civil szervezetekre érvényesek a kedvezmények, eseti szervezések kapcsán pedig sok függ attól, milyen természetű az adott kezdeményezés. Elsősorban a közhasznú, helyi jellegű programokat tudjuk támogatni, a profitorientáltak esetében pedig bérlésre van lehetőség az aktuális díjtáblázatunk alapján.

TN/TP: A büfének milyen szerepe lehet a közösségi színtér működésében, az események szervezése terén?

D.K.: Az utóbbi években nagyon jó partneri viszony alakult ki közöttünk a Telki Fészekkel, amire lehet építeni. Nemrég a tulajdonosi körüknél változás történt, ami befolyásolhatja a jövőt, de tárgyalunk velük a továbbiakról.

Régi vágyam, és a testülettel is azt céloztuk meg, hogy a ház egy közösségi agoraként működjön, akkor is, amikor éppen nincs program. Ebben nagy szerepe lehet a büfének, hiszen remek lenne, ha a telkiek bármikor – akár napközben is – ide tudnának jönni meginni egy kávét, beszélgetni egy jót vagy éppen a wifit is kihasználva dolgozni.

TN/TP: Azzal, hogy a telki polgármesteri hivatal irányítása alá került az intézmény, ön tekinthető a közösségi színtér vezetőjének?

D.K.: Szakmailag nem, de pénzügyi és jogi értelemben igen. A koordinálás, kapcsolattartás, és a jogi, pénzügyi területek felügyelete a fő feladatom, a szakmai vezetést és a napi ügymenetet a házban dolgozó kollégák viszik.

TN/TP: Hogyan zajlik a napi működés, kinek mi a pontos feladata?

D.K.: Ebben az átalakult rendszerben a különböző alegységek nem különülnek el a korábbihoz hasonlóan, így a két új művelődésszervező, a könyvtáros és a sportcsarnok sportmenedzsere együtt látják el a közösségi programok szervezési feladatait. A kollégák rálátnak egymás munkáira, a szembejövő problémákat egységesen kezelik és akár helyettesíteni is tudják egymást.

A korábbiakhoz képest egy új, nyitottabb struktúrát találtunk ki. Létrehoztunk egy olyan, online elérhető, rugalmasan kezelhető adatbázist, amelyet mindenki egyformán elér, így mindenki ebből dolgozik. Tehát mindegy, hogy egy telki polgár kihez, melyik kollégához fordul, ugyanazt a tájékoztatást vagy éppen szolgáltatást fogja kapni.

TN/TP: Vannak olyan félelmek, amelyek szerint egy főállású vezető hiányozhat a napi működtetés terén – mit gondol erről?

D.K.: A gyakorlat azt mutatta, hogy mivel viszonylag kicsi település vagyunk, nincs szüksége a háznak külön vezetőre. A korábbi rendszerben ráadásul nem tudtuk megfizetni a megfelelő számú, a vezető alá tartozó dolgozót, ez pedig egy olyan helyzetet eredményezett, hogy nem volt, aki végrehajtotta volna a kiosztott feladatokat. Ezért szerveztük úgy át a munkastruktúrát, hogy egyrészt két művelődésszervező legyen, másrészt mellettük a könyvtáros, valamint a sportmenedzser is kivegye a részét a szervezői feladatokból, így a közösségi programok összeállítására szánt munkaerő, illetve az erre fordított munkaórák száma megkétszereződött, ami nagyon sokat jelenthet a jövőben.

Fontos előrelépés lehet az is, hogy az így nyert értékes munkaórákat nem arra pazaroljuk el, hogy a civil programok idején kinyitjuk, majd megvárva az esemény végét bezárjuk a házat. A közeljövőben egy új, digitális beléptetőrendszert helyezünk üzembe, és a bérlőkkel, civil szervezetekkel szerződést kötünk, amelynek értelmében a szervezők kapnak majd egy önálló belépőkódot és vállalják a teljes felelősséget a saját tevékenységükért. Ettől kezdve a kollégáink nem a nyitásra-zárásra, hanem a valódi kultúra- és műsorszervezésre tudják fordítani az idejüket. Remélem, beválik az új rendszer!

TN/TP: Megmarad a jövőben az eddigi rendezvénystruktúra?

D.K.: A Telki Fesztivál, vagy éppen az Altalena továbbra is szerepel a programtervünkben. Amik sikeresek, és amiket szeretnek a telkiek, természetesen maradni fognak a kínálatban. Amikről viszont úgy látjuk, hogy leáldozott az idejük, lecseréljük a mai kívánalmaknak sokkal inkább megfelelő eseményekre, rendezvényekre. Igyekszünk kipuhatolni az itt élők valós igényeit, kulturális preferenciáit, hogy minél jobban le tudjuk ezeket fedni. Ennek érdekében egy felmérést is indítunk hamarosan.

Ahogyan korábban is említettem, szeretnénk befogadó házként működni, és megadni a lehetőséget az alulról jövő kezdeményezéseknek, a külsős szervezésű programoknak, így fejlődhet ugyanis organikusan a közösségi élet és a közművelődés.

TN/TP: Milyen újítások várhatók a következő hónapokban?

D.K.: A feladatok előbbiekben részletezett átszervezése egy óriási strukturális újítás a mi léptékünkben, és abban bízom, hogy ez önmagában is látványos, pozitív előrelépést eredményez, akár már egy éven belül. Fontos, hogy felmérjük a valós igényeket, kísérletezzünk, behozzunk új programokat, és megnézzük, milyen a fogadtatásuk. Amennyiben ezeket kedvelik az emberek, és sikeresnek tűnnek, igyekszünk belőlük rendszert kovácsolni – nyilván némi kifutási időt adva mindennek. És persze előfordulhat az is, hogy valami nem találkozik az itt élők igényeivel, ezekről pedig le fogunk mondani.

TN/TP: Tavalyi interjúnk során szó esett arról, hogy helyet kell adni olyan rétegprogramoknak, amelyek ugyan egyszerre nem nagy közönséget vonzanak, akiket viszont érdekelnek, azoknak nagy igényük van rájuk.

D.K.: A tömegrendezvények száma várhatóan nem fog érdemben nőni a közeljövőben, úgy tűnik, elegendő az, amennyit eddig szerveztünk. Ezek egyrészt jellemzően költséges programok, másrészt nem tudják kiszolgálni a rétegigényeket.

Az a helyes irány, ha mindenki meg tudja itt találni a számára fontos kulturális és közösségi lehetőségeket, és kapcsolódni tud különböző programokhoz, még akkor is, ha az ő szubkultúrája csupán tíz vagy éppen húsz fős. Ha sok ilyen kis csoport működik, és találja meg a helyét a színtér keretein belül, akkor előbb-utóbb mindenki bekapcsolódhat a helyi közösségi életbe.

TN/TP: A fiataloknak mekkora teret adhat az új színtér?

D.K.: A most lezajlott változás azt a célt is szolgálja, hogy minél több, kifejezetten a fiatal korosztálynak szóló eseményt hozzunk létre, bevonva őket is a szervezésbe. Nyilván egy önkormányzat számára vannak olyan etikai, jogi és kulturális korlátok, amelyeket be kell tartanunk, például nem biztosíthatunk alkoholfogyasztási lehetőséget kiskorúaknak. Így nem tudunk mindent megvalósítani, ami a fiatalok számára kiemelt jelentőséggel bír, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetnének jó programjaink számukra. Sőt, kifejezett szándék, hogy megtaláljuk azt a szegmenst, ami nekik szól és vállalható számunkra is. Az lenne ideális, ha ezek alulról jövő kezdeményezésekként tudnának megvalósulni, ezért ezúton is bátorítanám a fiatalokat, keressenek meg minket, ha ötletük van és töltsék majd ki a felmérésünket is!

TN/TP: Mit remél a település vezetése a változásoktól és mivel lenne elégedett egy-két éven belül?

D.K.: Azt gondolom, hogy mondjuk két év múlva akkor lehetnénk elégedettek, ha a programnaptárunk a mostanihoz képest kétszer olyan sűrűvé válna, és a benne szereplő eseményeknek legalább a felét nem mi, hanem külsősök, civilek szerveznék, és mindenki megtalálhatná benne a számára legérdekesebb eseményeket. Nagy eredménynek tartanám azt is, ha megjelenne a háznál az a fajta használat, az agoraszerű működés, amely már nemcsak a programokhoz kötött.

Szilágyi Balázs

„Jó lenne, ha egy olyan színtér jönne itt létre, amely összehangolja az igényeket!”

– miniinterjú a közösségi színtér két új művelődésszervezőjével

TN/TP: Kérem, pár szóval mutatkozzanak be!

Purnhauser Rozina: Nyolc éve költöztünk ide a férjemmel, majd itt született meg a kisfiunk, aki immár négyéves és a helyi óvodába jár. Szakmai múltamat tekintve: a Képzőművészeti Egyetem elvégzése után az elmúlt tíz év nagy részében vállalkozóként dolgoztam számos műemléken, majd a Szépművészeti Múzeum gótikus gyűjteményének restaurátora voltam. Telkiben sok rendezvényen vettünk eddig is részt a családdal, és az új munkámmal szeretnék még többet aktívan tenni a színvonalas helyi programokért.

Pál Mónika: Martonvásáron élünk a családommal, a két gyönyörű kislányommal. Ott több mint hét évet dolgoztam művelődésszervezőként, a gyerekek érkezése előtt pedig volt egy hatéves rendezvényszervezői időszakom is. Martonvásári munkám során jó kapcsolatot sikerült kialakítanom a helyi közösségekkel, és szerintem fontos, hogy itt is kiemelten támogassuk a működésüket.

TN/TP: Melyik az első nagyobb rendezvény, ami már az Önök munkáját dicséri?

P.R.: Az első, amelynek szervezésében részt vettünk, a március 15-i ünnepség. A májusi fesztivál programalkotása pedig már teljes egészében hozzánk köthető.

P.M.: Munkába állásunk nulladik percétől kezdve közösen szervezzük a Telki Fesztivált, jelenleg ez köti le a legtöbb időnket.

TN/TP: Hogyan alakul a feladatmegosztás Önök között?

P.R.: Mind a ketten mindent csinálunk a kezdetektől fogva, de a szervezések során persze mindig megvan, hogy ki melyik programelemnek a felelőse.

TN/TP: Milyen várakozással láttak munkához és mivel lennének elégedettek néhány hónap múlva?

P.M.: Nagyon fontos, hogy mielőbb megtudjuk, Telkiben mire vevők a polgárok, és mi az, amire esetleg nem. A következő néhány hónap során szeretném szakmai szinten minél jobban megismerni a helyi közösséget, hiszen akkor lehet igazán értékes a munkánk, ha közönségünk is van. Szeretnénk majd egy rendezvénynaptárt megalkotni, és az lenne ideális, ha nemcsak belső szervezésű eseményekkel lenne tele, hanem a civilekkel együtt terveznénk meg.

P.R.: Amint egy kis lélegzetvételhez jutunk, szeretnénk kikérni a helyi lakosok véleményét, ötleteit a közösségi-kulturális élet kapcsán, megismerni a helyi közösségeket, szervezeteket, összeülni velük, közös ötleteket gyártani. Jó lenne, ha egy olyan színtér jönne itt létre, amely összehangolja az igényeket, és a civilekkel együttműködve tudnánk programokat szervezni, minél jobban lefedve a helyiek igényeit!

szb

(Megjelent a Telki Napló márciusi számában.)

• Tovább