– avagy mit kell tudnunk településünk vörös kabátos lakóiról?

A rókák jelenléte Telki kertjeiben nem újkeletű jelenség. Nincs rá adat, hogy mostanában többen lennének, vagy több gondot okoznának, mint bármikor korábban, mégis bizonyos időközönként, különböző fórumokon „felröppen” ez a téma, így fontosnak érzem röviden összefoglalni, amit ezekről az állatokról tudni érdemes.

A rókák jelenlétének oka a Telkihez hasonló településeken kettős. Egyrészt sok esetben a helyzet az, hogy nem a rókák jelentek meg minálunk, hanem mi jelentünk meg őnáluk. Mi természetesen jogszerűen megvásároltuk a telket, ahol a házunk felépült, de a szerződést nem az addig ott lakók, például a rókák, sünök, vakondokok írták alá. Másrészt pedig az ember által nem lakott, természetes élőhelyek száma riasztó mértékben zsugorodik, míg az ilyen területeken élő rókacsaládokat az ember vadászati tevékenysége révén (amelynek módszereit itt most inkább nem részletezném) állandóan veszélyezteti. Ennek tetejébe jelenleg az aranysakálok elterjedési területe is folyamatosan növekszik, ami ökológiai szempontból nagyon örvendetes, de a rókák természetes élőhelyeken lévő territóriumait komolyan veszélyezteti. Az aranysakálok kipusztítása óta Magyarországon a felnőtt rókákat nem fenyegette természetes ellenség, de ennek az amúgy ökológiai szempontból aggályos, számukra azonban örvendetes korszaknak vége szakadt. Mivel a sakálok általában sokkal jobban kerülik az emberlakta területeket, a vadászat pedig itt nem lehetséges, a rókák az emberközeli élőhelyeken gyakran sikeresebben szaporodnak és élnek túl, mint a természetközeli élőhelyeken. Ide, a közelünkbe „menekülnek”, ha úgy tetszik.

Ez a jelenség természetesen nem magyar sajátosság, Európa minden részén megfigyelhető. Az Egyesült Királyságban például a vörös rókák száma a természetes élőhelyeken az utóbbi években folyamatosan csökken, míg a városiasodott populációk nagyon stabilak, egyes kutatások szerint még növekednek is. A területegységre eső legtöbb róka például Bournemouth városában él, ahol négyzetkilométereként 23 egyedet becsültek. Nem sokkal van ettől lemaradva London, ahol a felmérés szerint 18 róka él négyzetkilométereként, míg Bristolban 16, Newcastle-ben pedig 10 róka esik erre a területegységre. Az angol közvélemény és városigazgatás (!) túlnyomó részben rókapárti, és ennek nem csak érzelmi okai vannak. Legfőbb oka, hogy a városiasodott rókák a közhiedelemmel ellentétben nem szeméttel, hanem az azon tenyésző patkányokkal, egerekkel és egyéb rágcsálókkal táplálkoznak, így ezek folyamatos irtásával nagy szolgálatot tesznek a közegészségügynek.

Ráadásul a rókák célzott, területről történő eltávolításra tett erőfeszítések – hasonlóképpen más kisragadozókéhoz, például a nyestekéhez – általában teljességgel eredménytelenek. Ha egy terület alkalmas egy állatfaj egyedeinek eltartására, akkor az esetlegesen csapdázással vagy kilövéssel eltávolított egyedek helyére igen rövid időn belül újak fognak érkezni. Ez pedig senkinek nem érdeke. Mindemellett attól sem kell tartanunk, hogy a rókák egyedszáma folyamatosan nőni fog, mivel ezt a terület eltartó-képessége tudja finoman szabályozni.

A legtöbbeket jogosan foglalkoztató kérdés, hogy mi, telkiek hogyan vélekedjünk a rókák jelenlétéről közvetlen környezetünkben, hogyan viselkedjünk velük szemben, illetve jelenlétük hordoz-e bármilyen valós veszélyt ránk vagy háziállatainkra nézve. Ez a kérdés természetesen gyakrabban merül fel olyanokban, akik eddig nagyvárosi környezetben éltek, és ezzel a jelenséggel először itt, Telkiben találkoztak. Akik már hosszú évek óta itt, „falun” élnek, nem lepődnek meg egy-egy ilyen találkozástól, illetve megtanulták a rókák jelenlétét a helyén kezelni. Tudjuk, hogy az a közhiedelem, miszerint csak a veszett róka merészkedik ember közelébe, egyáltalán nem állja meg a helyét. Az egészséges állatok képesek életmódjukban és táplálkozási szokásaikban alkalmazkodni az ember jelenlétéhez, az emberi közelség kínálta táplálékforrások, például az élelmiszerhulladékok vagy háziállataink maradékai nagyon vonzók számukra. A rókákkal kapcsolatos első felmerülő aggodalom általában a rettegett veszettséggel kapcsolatos, ez azonban napjainkban szerencsére nagyjából alaptalan. A hosszú évek óta tartó vakcinázási kampánynak köszönhetően Magyarországon a veszettség a róka populációból szinte teljesen eltűnt. Egyéb zoonózisok közül talán még említésre méltó a rühösség, illetve egy súlyos fertőzöttség esetén a májat károsító férgesség, ám ezek átterjedése emberre rendkívül ritka és könnyen, alapvető higiénés szabályok betartásával elkerülhető.

Végül felmerülhet a kérdés, hogy kell-e attól tartanunk, hogy egy róka esetleg ránk támad. Ilyen esetekről világszerte alig hallani, illetve amikor előfordul ilyen híradás, szinte kivétel nélkül felmerül: nem bizonyítható, hogy az elkövető valóban róka volt. Annak fényében, hogy hány kutyatámadásos, kutyaharapásos eset történik napi szinten, a rókákkal kapcsolatos esetleges esetek száma teljesen elhanyagolható.  Normális esetben még az urbanizálódott róka is elkerüli az embert, még ha nem is olyan nagy ívben. Ha kimegyünk a kertbe, és az állatnak biztosított a menekülés lehetősége, akkor minden bizonnyal a lehető leghamarabb kereket fog oldani. A rendszeresen oltott és féregtelenített háziállatainkra sem jelent komoly veszélyt.

Mégis mit tegyünk, illetve mit ne tegyünk?

A rókákat semmiképpen ne próbáljuk megfogni, megközelíteni vagy sarokba szorítani! Mindig biztosítsuk számukra a menekülés lehetőségét! Ha nem kívánjuk a rókák társaságát, tegyük kertünket mentessé minden esetlegesen őket odacsábító tápláléktól, például ne dobjunk a kerti komposztra ételmaradékot, cica- vagy kutyaeledelt ne hagyunk kint éjszakára! Fontos azonban, hogy még abban az esetben, ha kedvünket leljük a rókák megfigyelésében a kertben, akkor se, soha, semmi esetre se etessük őket! Az ilyen mesterséges táplálással felborítjuk azt a természetes egyensúlyt, amellyel az előhely az egyedszámot egészséges szinten tartja, ami végül a rókák túlszaporodásához, éhezéséhez, leromlásához és megbetegedéséhez vezethet.

Mit kell tehát tennünk, ha rókát látunk a településen? Normális esetben: semmit!

Dr. Ujfalussy Dorottya Júlia – biológus, etológus

• Előző
• Tovább