– Interjú Berényi Ildikóval, a Kodolányi János Közösségi Ház és Könyvtár új vezetőjével, aki március közepén áll munkába Telkiben

- Telki Napló: Kérem, meséljen magáról, családjáról!

- Berényi Ildikó: 2001 óta élek Pilisszentkereszten férjemmel és két gyermekemmel, akik húsz és tizennyolc évesek. Pályámat pedagógusként kezdtem, majd tanulmányaim folytatása után a közművelődésben kezdtem el dolgozni. 2004-től Pilisvörösváron művelődésszervezőként, utána 2007-től nyolc évig voltam Pilisszentkereszten a helyi Közösségi Ház igazgatója, majd 2015-től Pilisvörösváron a Művészetek Háza igazgatója, ahol jelenleg a felmondási időmet töltöm.

Nagyon szeretem a munkám, nagy öröm számomra, hogy olyasmit csinálok, ami boldoggá tesz. A nyüzsgő személyiségem mellett nem lenne jó egy irodában ülni, és minden nap ugyanazt a tevékenységet végezni, az ilyen monotonitást nehezen viselném. Ebben a szakmában nincs két egyforma nap, rendkívül változatos, sokoldalú, ez adja a szépségét. Ami a nehézsége, hogy nagyon sok a hétvégi, esti munka. Nekem ez már nem gond, a családom is megszokta, hogy mindig más a munkaidő beosztásom. Fél állásban 2013-tól az ELTE-PPK Felnőttképzés-kutatási és Tudásmenedzsment Intézet oktatója is vagyok.

- TN: Mostanáig a pilisvörösvári Művészetek Háza Kulturális Központ és Városi Könyvtár igazgatójaként dolgozott és Pilisszentkereszten él – mi motiválta abban, hogy Telki felé vegye az irányt?

- B.I.: A változás, az irányváltás egyik legfőbb oka a 2019. évi önkormányzati választás. Amikor a kozigallas.hu oldalon megláttam a pályázati kiírást, nagyon örültem, Telkiről csupa jó dolgot lehet hallani. Mindig is szerettem az új kihívásokat, lehetőségeket, a pozitív irányú változásokat.

Önmagamat nyitott személyiségként jellemezném, akinek soha nem okozott gondot a beilleszkedés. Telki sok szempontból különleges lesz számomra: az első hely, ahol nincsenek ismerőseim, nincs nemzetiség, a lakók zöme betelepült, az itt élők magas iskolai végzettségűek, ki kell alakítani a közösségi ház életét és még sorolhatnám…

Nagy kihívás lesz Telki, „alvótelepülésként” jellemzik, hiszen a lakosság nagy része Budapestre jár dolgozni. Szeretném, és mindent megteszek annak érdekében, hogy pezsgő, sokoldalú kulturális élet alakuljon ki Telkiben.

- TN: Ez egy jóval kisebb intézmény, mint a pilisvörösvári – nem tart attól, hogy minden feladat a „nyakába szakad”? Hogyan tervezi a munkamegosztást Ruják Györgyi közművelődési asszisztenssel és Fucskár Erika könyvtárossal?

- B.I.: Nem igazán tartok ettől, hiszen amikor Pilisszentkereszten dolgoztam, az ott eltöltött nyolc év segített abban, hogy megtanuljam, milyen az, amikor egyedül van az ember egy intézményben az összes feladattal – ott az első években még könyvtáros is voltam. A munkafolyamatok teljes egészét – az előkészítéstől a lebonyolításon át a zárásig –, mindent egyedül végeztem. Így megtanultam rendszerben gondolkodni. Amit még meg kellett tanulnom: együttműködni másokkal, hiszen nagy szükségem volt arra, hogy bevonjak különböző civil szervezeteket, csoportokat, mert együtt sokkal könnyebb volt minden. Vörösvár nagy váltás volt, hiszen a Művészetek Házában tizenöt fő dolgozik együtt, annak minden nehézségével. Most furcsa lesz újra egy kisebb közösségben dolgozni. A munkamegosztás is ki fog alakulni, hiszen egymásra vagyunk utalva.

- TN: Fiatalon tanárként kezdte, és intézményvezetői munkája mellett jelenleg is oktat az ELTE-PPK-n, kutatási területe pedig a kriminálandragógia és a közművelődés. Előbbi igen érdekes terület. Mesélne erről?

- B.I.: Az ELTE-PKK Neveléstudományi Doktori Iskolájába jártam, ahol a kutatási témám volt a kriminálandragógia alapjai, a büntetés-végrehajtási intézetekben folyó tanulás specialitásai. Éveken át jártam és vittem hallgatókat is (együttműködési megállapodás keretében) a Márianosztrai Fegyház és Börtönbe, ahol filmklubot, tréninget tartottam fogvatartottaknak. A terepen zajló kurzusokkal az volt a legfőbb célom, hogy „érzékenyítsem” a diákokat, és bennem is sok minden átértékelődött. Nagyon érdekes volt betekinteni ebbe a speciális, zárt világba.

- TN: Tervezi esetleg, hogy a későbbiekben bevon majd ELTÉ-s hallgatókat a telki munkába?

- B.I.: Vörösváron évekig fogadtam hallgatókat szakmai gyakorlatra, ahogy munkába állok Telkiben, megkötjük az együttműködési megállapodást az egyetemmel. A tavaszi félévben öt hallgató jelentkezett szakmai gyakorlatra, jelenleg ez nyolcvan óra hallgatónként, ami nagy segítség lesz nekünk a programok lebonyolításában. Nagyon szeretek fiatalokkal dolgozni, sokat lehet tőlük tanulni, lelkesek, tele vannak jó ötletekkel.

- TN: Telkiben tavaly épült meg a közösségi ház, és azóta kezdenek már kialakulni a rendszeres programok. Van-e olyan a frissen felépülő rendszerben, amin mindenképpen változtatna, és mi az, amit jónak lát és megtartana? Milyen új programoknak örülne, ha sikerülne az intézmény falai közé hozni?

- B.I.: Az egyik legfőbb feladatomnak tartom a szoros együttműködés kialakítását a civil szervezetekkel, intézményekkel. Nagyon fontosnak tartom a klubélet megerősítését, újakat létrehozni a meglévők mellé – az első klub a filmklub lesz, amit már márciusban szeretnék elindítani. Szeretnék rendszeresen szervezni a meglévők mellett előadóesteket, koncerteket, felolvasóesteket, zenés esteket, valamint színházi előadásokat gyerekeknek és felnőtteknek is.

A programok kialakításánál nagy hangsúlyt fektetünk a gyermekes családokra. Az épület nagyon szép, a terek kialakítása, felhasználása sok lehetőséget rejt magában, „az épületet be kell lakni”, élettel kell megtölteni. Szeretném, ha az „aula” egyfajta közösségi térként működhetne, ahová jólesik betérni, beszélgetni, időt tölteni. A Pajta kiváló helyszíne lehet a nagyobb rendezvényeknek, nyári programoknak, fiatalok számára rendezett esteknek.

- TN: Lesz fix nyitvatartási rendje a közösségi háznak, vagy az első programnál nyitják, az utolsónál pedig zárják majd a kapuit?

- B.I.: Mindenképpen lesz fix nyitvatartási rend, ez fontos mindenki számára. Az eddigiekkel ellentétben nem szeretnék szünnapot tartani. Szabályozni kell a teremhasználat, terembérlés feltételeit és rendjét is a bérlők számára.

- TN: Hamarosan megkezdi működését a könyvtár, ami Telkiben sokáig nem létezett. Ön szerint mennyire lehet népszerű ez az új szolgáltatás?

- B.I.: Nagyon örülök a könyvtár megnyitásának, nagyon fontos ez a település életében. Fucskár Erika a Pest Megyei Könyvtárban dolgozott régebben, tapasztalt szakember. Sok jó ötlete van arra vonatkozóan, hogyan csábítsuk be a lakosságot a könyvtárba.

- TN: Nagy terepfutó hírében áll. Előfordulhat, hogy reggel a telkiek futócipőben érkezve látják majd Önt a közösségi háznál?

- B.I.: A terepfutás közel nyolc éve része az életemnek, három éve versenyzem is. Már kettő alkalommal voltam a Terepfutás által szervezett Budai Trailen, ami Telkiben került megrendezésre. A futással sok minden megváltozott az életemben, már sokkal több, mint szenvedély, egyfajta függőség, életforma. Boldoggá tesz. Amikor belépek az erdőbe, körülölel a természet, végtelen szabadságot és nyugalmat érzek ilyenkor, együtt lélegzem az erdővel. Sokkal kiegyensúlyozottabbnak, energikusabbnak érzem magam, amióta futok. Úgy osztom be az időmet, hogy futásra mindig jusson idő, cserébe viszont nem sok szabadidőm van. Persze, többször szeretnék majd futva érkezni Telkibe!

• Előző
• Tovább