A polgármester naplója: Tükörtojás
Kétféle ember van. Aki a tükörtojást a sárgájánál kezdi, és aki a végére hagyja. Akik a végére hagyják a finomabb falatot, hajlamosabbak az obligát kérdésre, miszerint: „Két hírem van, egy rossz és egy jó, melyikkel kezdjem?” azt válaszolni, hogy essünk túl a rosszon és maradjon a végére valami jó, hogy úgy álljunk fel a beszélgetésből, az utolsó jó emlékünk, a jó hír árnyalja a rossz hír okozta kellemetlenséget.
Kezdjük a rossz hírekkel!
Itt a járvány második felvonása. Ezúttal változott a megjelenése, de ez nem a vírusnak, hanem a mi viselkedésünk megváltozásának tudható be. A számok aggasztóan magasak, a tendenciák pedig egyértelműen rosszak. Könnyű félreérteni a csekély számú adatot, félreértésre adhat okot a halálesetek alacsony száma. Az első hullám idején a vírus elterjedtsége alacsony volt, köszönhetően a gyors zárlatnak, és magas volt a halálozási mutató, mert a vírus lokalizálható gócpontokban, gyakran idősek otthonában, egészségügyi intézményekben tört ki, ahol sebezhetőbb emberekre talált. Most mindenhol jelen van, nagyon sok az olyan fertőzött, akinek a szervezete könnyen megbirkózik a betegséggel. Az érzet azonban becsapós, a mostani helyzet veszélyesebb, mert sokkal nehezebb kordában tartani, elszigetelni a járványt, sokkal nagyobb általános fegyelmet igényel a jelenlegi szinten tartás.
Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy egyetlen esélyünk van arra, hogy a viszonylag normális életünk, amelyben lehet dolgozni, bevásárolni, iskolába járni, sportolni és (korlátozottan) kultúrához jutni fenntartható legyen, ez pedig az, ha mindenki fegyelmezetten betartja a szabályokat. Maszkot hord, távolságot tart, és kezet mos, tisztán tartja a környezetét.
A „normális” élethez való visszatérést úgy kell érteni, hogy normális, de maszkban. Amíg nincs védőoltás – és nem holnap lesz –, addig ez az ára annak, hogy meg tudjuk tartani munkánkat, vállalkozásaink egy részét, valahogyan, de működjenek az iskolák, óvodák, kórházak és rendelők, legyen ellátás, és valamennyire a szabadidőnkben is végezhessünk otthonainkon kívüli tevékenységeket.
A szabályok betartása azonban nem megoldható központilag. Azt mindenkinek magának kell, kellene betartania józan megértésből.
Sajnos nagyon sokan nem szántak rá időt, hogy végiggondolják az összefüggéseket. Példaként: a maszk elsősorban nem a viselőjét védi és nem valami szimbólum. Ha a maszk az áll alatt van, az olyan, mintha nem is lenne. A maszk azért fontos, mert a vírus közlekedését fékezi, a másik embert védi. Statisztikai tény, hogy nagyon jelentősen fékezi a vírus terjedését, ezzel biztosítva a „maszkban normális” élet, tehát a zárlat nélküli létezés feltételeit.
A maszk nem szimbólum, ezt a hülyeséget bátran megtarthatják az amerikaiak, ne vegyük át tőlük! Aki nem visel maszkot, az nem erős, meg ellenálló, hanem tiszteletlen másokkal szemben, és ahhoz járul hozzá, hogy újra be kelljen zárni az országot. Meg kell értenünk, hogy ha nem tartjuk be az egészségügyi szabályokat, előbb-utóbb megkezdődnek a tömeges bezárások, aminek egyenes következménye lesz, hogy emberek tömegei veszítik el állásaikat, zárják be vállalkozásaikat. Beindul egy láncreakció. Ez a tendencia elkezdődött, de talán még nem késő változtatni és erőt venni magunkon.
Önkormányzatként számos intézkedést tettünk, elláttuk intézményeinket a megfelelő anyagokkal, eszközökkel, és folyamatosan együttműködünk abban, hogy fenn tudjuk tartani a működést. De nagyon sok türelemre, megértése lesz szükség a hétköznapokban. Ha valamikor, akkor most van itt az ideje, hogy ne feketén-fehéren nézzünk a világra, ne élezzük, hanem tompítsuk a mindenhol jelen lévő feszültségeket.
Mindenki másképp gondol a mostani, soha korábban nem tapasztalt helyzetre, de létezik egy mindenki számára fontos, közös minimum. A működő, nehézségekkel, de mégiscsak élhető világ fenntartása olyan áldozatok meghozatalával, mint a higiéniai szabályok betartása!
Jöjjenek a jó hírek, a tükörtojás sárgája!
Elkészült és birtokunkba került a sportcsarnok. Befejeződött az óvoda felújítása. Befejeződött az iskola bővítésének második üteme. Nyertünk szabadtéri sportszereket egy réges-rég beadott pályázaton, nyertünk közterület-gondozáshoz szükséges eszközöket egy másik pályázaton, így hamarosan indul az őszi ágdarálási akció. Megjelent egy sor százszázalékos támogatást nyújtó pályázat a Magyar Falu Programban, mindenen indultunk, amin indulni lehet, és bízunk benne, hogy ismét a korábbi időkhöz hasonlóan sikeresek leszünk!
Elindult a könyvtár, visszafogottan, de működik a közösségi ház. A sportcsarnok avatóhoz kapcsolódóan visszafogott minifesztivált, és egészségügyi napot szerveztünk, ami a járvány kitörése óta az első ilyen kulturális esemény.
Minden járványügyi előírást maximálisan betartunk, az előírtnál szigorúbban ügyelünk a részletekre, és ha szükséges, menet közben is változtatunk a programon. Nagyon sok múlik a látogatók viselkedésén. Kérek mindenkit, hogy tartson be minden jól ismert járványügyi szabályt! Ez a garanciája annak, hogy a jövőben is lehessenek kisebb-nagyobb események. Mindenkit szeretettel várunk a sportcsarnoknál és a közösségi házban!
Deltai Károly
polgármester