Pelles Róbert festőművész a kiemelkedő képzőművészeti tevékenysége elismeréseként idén márciusban Munkácsy Mihály-díjban részesült. Ennek kapcsán beszélgettünk a Telkiben élő alkotóval, akinek műveit már helyben is sokszor megcsodálhattuk.

Telki Napló/Portál: Először is engedje meg, hogy gratuláljunk a Munkácsy-díjhoz! Milyen érzés megkapni ezt az elismerést?

Pelles Róbert: Természetesen jól esett, hiszen ez egy szakmai visszajelzés, és talán valamelyest igazolhat abban, hogy jó úton járok. Számomra azonban ennél fontosabb az, hogy azok, akik eddig megtiszteltek a figyelmükkel, és megvásárolták a munkáimat – sokszor jelentős összegekért –, ezen keresztül kaphattak egyfajta megerősítést a döntésüket illetően.

Ez számomra valóban jelentőséggel bír, hiszen az én szakmai életem nem festőként indult. Először animációs filmek létrehozásával foglalkoztam, majd közel húsz évig grafikus designerként dolgoztam, és csak 1996-ban kezdtem el festeni. Tehát egy meglehetősen sajátos szakmai életút áll mögöttem.

TN: Mekkora inspirációt adhat ez a díj a jövőre nézve?

P.R.: Amikor értesültem a kitüntetésről, az volt az első gondolatom, hogy a jövőben mindent meg kell tennem azért, hogy méltó legyek rá! Tudom, hogy ezt nem a jövőbeli dolgaim miatt, egyfajta megelőlegezett bizalomként kaptam, de ebben az értelemben mégis hatással van, illetve lesz a munkámra, ebben biztos vagyok.

TN: Számtalan kiállítása volt már szerte a világban, művei igen népszerűek a nemzetközi színtéren, köztük a tengerentúlon. Képeit többször megcsodálhattuk már itt, helyben is, legutóbb éppen tavaly,
a Telki Fesztiválon nyílt tárlata a közösségi házban. Miért fontos Önnek, hogy helyben is megjelenhessenek alkotásai?

P.R.: Én nagyon szeretek Telkiben élni! Azt, hogy miért, szerintem felesleges taglalnom, mert abban reménykedem, hozzám hasonlóan éreznek nagyon sokan akkor is, ha például az ingázás – ami a műfajom jellegéből fakadóan engem történetesen kevésbé érint –, kicsit talán terhes lehet, de hát, ahogy mondani szokták: „valamit valamiért!”

Azt gondolom, csodálatos, igazán kulturált és biztonságos környezetben élünk. Ez szerintem, különösen ma, egyáltalán nem mellékes szempont! Csak remélni tudom, hogy mindaz, ami megvalósult az elmúlt években, amely igazán európai atmoszférát teremt számunkra, a jövőben is jó kezekben marad.

Ide tartozik az is, hogy azért tudom itt helyben megmutatni a munkáimat, mert megvalósult egy olyan tér, amely teljes mértékben alkalmas erre. Jelentős számban élnek itt olyan emberek, akik a világot járva magukba szívhatják többek között a vizuális kultúra produktumainak hatásait. Jóleső érzés, ha érdeklődnek a festményeim iránt, de az legalább ilyen fontos számomra, hogy egy Telkiben rendezett kiállításon kedves ismerősökkel, barátokkal tudok beszélgetni a képzőművészetről általában, és persze arról is, amit én létrehozok.

TN: Főként nyáron vagy inkább télen alkot szívesebben?

P.R.: Én télen-nyáron, és minden nap, amikor nincs valamilyen konkrét elintéznivaló, vagy olyan munka a ház körül, amit szeretnék én magam megoldani – például imádok fával dolgozni, így asztalt, padot, növénytartó ládát, vagy spalettát is készítettem már –, ami elvon a festéstől, ott állok az állvány előtt reggeltől estig. Ha szabad így fogalmaznom, nem várom az ihletet, hanem dolgozom és akkor jön az ihlet.

Ez így van, mióta belekezdtem e műfajba, és a különbség az előzőekhez képest csupán annyi, hogy most ritkábbak a megkérdőjelezhetetlen határidők.

TN: Hol találkozhatunk a munkáival legközelebb?

P.R.: Készülök egy komolyabb lélegzetű kiállításra többnyire nagyméretű munkákkal, de az időpontot illetően még vannak bizonytalanságok. Viszont bárki felkeresheti a www.genezisgallery.com weboldalt, ahol majdnem naprakészen megtalálható minden, hiszen ez tulajdonképpen a saját galériánk online térben való megjelenítése, illetve elérhetősége. Megtisztel, ha valaki veszi a „fáradtságot”! 

szb

• Előző
• Tovább