A Telki Nőikar különleges jubileumi évéről és a további tervekről Király-Korenchy Zitával, az egyesület elnökével, valamint Halász Károly karnaggyal beszélgettünk.

Telki Napló: A jubileumi zárókoncert méltó lezárása volt a jubileumi évnek. Hogyan látják, milyen volt ez a rendkívüli évad a kórus életében?

Király-Korenchy Zita: Egy amatőr kórus életében 20 év közös munka már önmagában véve is figyelemre méltó. Ha ehhez még párosul a tagok elkötelezettsége, a zene iránti szeretet és az a szakmai igényesség, ami minket is jellemez, akkor megtapasztalható és átadható az a színpadi előadásmód és hangzás, ami nem csak számunkra, de a közönség visszajelzései alapján is igen biztató irány.

Az idei évad egyik különlegessége volt, hogy a korábbi évekhez képest több koncertet adtunk a térségben, kezdve a Top10-es válogatással a közel 300 darabos repertoárunkból a Hagyományőrzők Házában Budajenőn, a húsvéti koncerttel a pátyi katolikus templomban, majd a karácsonyi és a jubileumi nagykoncerttel a telki sportcsarnokban. Ezeken már nem csak az éneklésre került nagy hangsúly, hanem előtérbe került a színpadi megjelenés és a közönséggel való személyesebb hangvétel, ami persze azzal járt, hogy nem csak az előadásba, hanem a szervezésbe is rengeteg energiát fektettünk. Talán ezeknek is köszönhető, hogy nagy örömünkre érzékelhetően egyre többen és többen látogatják koncertjeinket.

Halász Károly: Egy kórus életében fontos mérföldkövek vannak, amelyek nem csak az addigi eseményeket foglalják össze, hanem a jövőbe is mutatnak. Ezek a megmérettetések lehetőséget adnak arra, hogy a közönség és a kórustagok is lássák, hol tart az együttes, honnan indult és merre halad.

Jubileumi évadunk koncertjei nem csupán egymást követő előadások sorozatát jelentették, hanem egy gondosan kidolgozott koncepciót, amely újra bejárta a kórus útját a kezdetektől napjainkig. Ennek köszönhetően nem csak az egyes koncertek, hanem az egész évad is ívet kapott. A kórustagok kedvenc darabjai újra felcsendültek, az előző karnagyok is megszólaltak, a karácsonyi koncerten pedig hárfával, húsvétkor orgonával egészültek ki az előadások. Az évadzárót egy 19 tagú zenekar tette teljessé. Ez egy hosszan kitartó katarzis volt, amely az első koncerttel kezdődött és az utolsóval érte el csúcspontját. Aki minden alkalomra ellátogatott, velünk együtt élhette át mindezt.

TN: Kérjük, emeljenek ki egy számukra különösen kedves pillanatot a mögöttünk hagyott évadból!

K-K.Z.: Számos ilyen pillanat volt, de most az első, ami eszembe jut, amikor az egyik koncerten a művek között kis filmrészleteket vetítettünk le, ezzel engedve személyes betekintést a közönség számára a kórus mindennapi életébe, próbáiba.

H.K.: Az a szép, hogy a rengeteg felkészülés közepette mindig történik valami olyan, ami miatt később a nehézségek feledésbe merülnek és csak ezekre emlékszünk vissza. Az egyik ilyen volt – a számos többi között – a karácsonyi koncert vége, amikor a kórus a közönség elé lépve énekelt, és a felvételeken is hallható, hogy a közönség egy része nem bírta tovább és együtt énekelt a kórussal. Ez igazán megható, szép pillanat volt.

TN: A koncertjeikre rendre igen népes közönség kíváncsi, mondhatni, trendi lett ezekre eljárni. Hogy érzik, minek köszönhető ez a népszerűség?

K-K.Z.: Nagy örömünkre ma már egyre szélesebb korosztály érdeklődik a kikapcsolódás és a szórakozás azon formája iránt, melyben a komoly zene teret kap. A koncerteken elhangzó művek válogatásával karnagyunk nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a közönség számára érthető darabokat választva mindig újabb és újabb hangzás és előadásmód jelenjen meg, ezt szolgálja számos kortárs zeneszerző műve is repertoárunkban. És hogy még jobban népszerűsíthessük a koncertjeinket, meghirdettünk egy játékot is közönségünknek, ami átívelte az egész évadot és az évadzáró bulinkon sorsoltuk ki a nyerteseit.

H.K.: Ahhoz, hogy ez a típusú kóruséneklés fennmaradjon, változtatásokra van szükség. Az a módszer, amely harminc éve még sikeres volt, ma már nem működik teljes egészében. Napjainkban sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni arra, hogy egy koncert kerek egészként hasson; nem elég csupán kiállni és elénekelni a régi, jól bevált darabokat. A mai ember számtalan benyomásnak van kitéve, ezért nehezebb elérni azt a pillanatot, amikor valódi hatást gyakorolhatunk a hallgatókra.

Az évad során különös figyelmet fordítottunk arra, hogy a műsorválasztás mellett lenyűgözzük a közönséget. Célunk az volt, hogy minden egyes koncert emlékezetes és átgondolt legyen. Úgy tűnik, erőfeszítéseink sikeresek voltak, mert koncertről koncertre egyre többen voltak kíváncsiak programjainkra. Az előadások végén felhangzó vastapsot pedig kifejezetten őszintének éreztük.

TN: Milyen koncertekkel, tervekkel készülnek a következő évadra?

K-K.Z.: Szerencsére már több lekötött felkérésünk is van, amelyeknek örömmel teszünk eleget. Október 5-én Oroszlányba megyünk egy kórustalálkozóra, utána 6-án, a telki templom ünnepén, a misén fogunk énekelni. Decemberben a karácsonyi koncertet a budakeszi evangélikus templomban adjuk, majd terveink szerint Budapesten, a Batthyány téri Szent Anna templomban is.

A tél végén egy nagyon izgalmas farsangi koncerttel szeretnénk megörvendeztetni a helyi közönséget. Tavasszal pedig a veszprémi Gizella kórussal és a Filmhatás zenekarral készülünk egy nagy közös projektre, amiről még részleteket nem árulhatok el, de annyit talán mégis, hogy karnagyunk, Halász Károly műveit szeretnénk megszólaltatni. Az évad végén pedig tervezünk részt venni egy nagyobb szabású kórusfesztiválon is.

H.K.: Egy ilyen sűrű évad rengeteg embert próbáló felkészüléssel jár. Ez a fő alkalmak mellett külön próbákat, otthoni gyakorlást és két teljes hétvégét lefedő alkalmat jelent. Hogy a már kézben lévő darabok ne vesszenek a feledés homályába, ugyanakkor ne is ismételgessük magunkat ugyanazokon a helyszíneken ugyanazzal a műsorral, a következő évad során a jubileumi programunkat szeretnénk elvinni más településekre is, ezzel népszerűsítve a darabokat, a szerzőket, a kórust és természetesen Telkit.

Emellett persze Telkiben is van terv. Ez valójában a jubileumi évad folytatása, kiterjesztése lesz, kapcsolódva ahhoz a munkához és a koncepcióhoz, amit az előző évadban kezdtünk fejleszteni, ezzel ismét magasabbra téve a lécet. Lesz egy igen komoly és egy viccesebb koncertünk is, ez utóbbi egy sok-sok évre visszanyúló tervem, amit még sosem sikerült koncertig juttatnom, de most úgy látom, itt az alkalom.

TN: Károly, hogyan látja, a tavalyi interjúnk óta – szakmai szemmel nézve – miben tudott a legtöbbet fejlődni nőikar?

H.K.: Mindenben. Hangzásban, kiállásban, külsőben, tudásban, hozzáállásban, létszámban is. Persze még van hová. Mindig van újabb lépcső. Most is ez a terv, de sosem kell megléphetetlen szinteket ugrani, elég egy lépcsőfok. Viszont fontos a kórustagok számára is, hogy legyen mindig kihívás, aminek elérése elégedettséget eredményezhet bennük.

Folytatjuk a frissülést, nem feledve a célt, hogy utánpótlást biztosítsunk a kórus számára.

TN: Karnagyként milyen élmény volt számára a nőikarral eltöltött eddigi közös időszak, az elmúlt másfél év?

H.K.: Inspiráló. Engem az visz előre, ha azt érzem, mások is velem együtt haladnak és ez itt megvan. Nyilván semmi sem lehet zökkenőmentes, erre tudnánk is jó néhány példát felsorolni, azonban a legfontosabb az a pozitív élmény, amit egy-egy koncert ad.

Sok lehetőséget látok ebben az együttesben, még egyáltalán nincs kiaknázva minden. Bízom benne, hogy egyre jobban összecsiszolódunk és újabb nagyszerű koncerteket hozunk létre közös erőből.

Véleményem szerint ez a kórus a Zsámbéki-medence egyik legdinamikusabban fejlődő művészeti csoportja, ami egyre meghatározóbb helyet tölt be a térség, és majd később reméljük, az ország művészeti életében.

TN: Zita, hogyan látják a kórustagok, mi az a legfőbb újdonság, amit a Károllyal való közös munka hozott a kórus életébe?

K-K.Z.: Karnagyunk tele van ötletekkel, elképzelésekkel, elvárásokkal, melyekkel sokszor igen nagy szakmai kihívásokat támaszt elénk. Hétről hétre szűnni nem akaró lendülettel inspirálja a tagokat. Vezetése alatt előadásainkban ötvözi a zenekari és a kórushangzást, a kórus repertoárját pedig egyre több kortárs művel színesíti.

TN: Csatlakoztak új tagok az elmúlt évben? Mivel bátorítanák azokat, akik tervezik ezt, de még nem jutottak el a kapcsolatfelvételig?

K-K.Z.: Amatőr kórus lévén természetes a fluktuáció, de szerencsére elmondhatjuk, hogy az utóbbi években tagjaink száma jelentősen megnőtt. Az éneklés és a közösen eltöltött idő mindannyiunk számára a legjobb kikapcsolódást, minőségi énidőt jelent.

Jó egy kicsit kiszakadni a család és a munka gondjaiból, a mindennapokból, alig várni, hogy végre szerda legyen. Mindig egy kicsit más, amit az ember nem hivatásszerűen csinál, más a közeg, más a motiváció, más szinte minden, ami azt körülveszi és táplálja. Együtt tanulunk, fejlődünk, tapasztalunk, és nem csak az éneklésben, hanem az élet számos területén tudunk kapcsolódni egymáshoz.

Mindig szívesen látjuk az újakat! Tudjuk, hogy nem egyszerű egy kialakult, jelentős előzménnyel rendelkező közösséghez csatlakozni, de bátran állíthatom, hogy nagyon befogadók vagyunk; aki igazán része szeretne lenni a kórusnak, mind a tagok, mind a karnagy részéről minden segítséget megkap ehhez.

TN: Köszönjük az interjút!

A június 1-jei évadzáró koncert fotóiért köszönet Jakab Mária Ilonának, Kajtor Tamásnak és Kelemen Boldizsárnak!

A cikk a Telki Napló augusztusi számában is megjelent.

• Előző
• Tovább