- interjú Deltai Károly polgármesterrel

Deltai Károly polgármester 2010 óta vezeti Telkit. A 2019-ben kezdődő önkormányzati ciklus felénél arra voltunk kíváncsiak, hogyan látja a település első embere a most zajló, kihívásokkal teli időszakot, és hogy mennyire sikerült megvalósítani azokat a terveket, amelyeket az előző választások előtt kitűzött maga és a község elé.

- Ez a harmadik ciklus, amelyben Ön a polgármester – alighanem a legnehezebb is egyben. Mit gondol, hogyan teljesített, illetve teljesít Telki vezetése – a polgármester és a képviselő-testület – az egészségügyi válsághelyzetben, majd most, a humanitárius válság idején?

- Épp ciklusfelezőnél járunk, ilyenkor érdemes áttekinteni, hogyan állunk időarányosan terveink megvalósulásával. Nyilván nem árulok el titkot azzal, hogy a több mint két éve tartó világjárvány és a vele együtt járó rendkívüli körülmények, rendeleti kormányzás mindent átírt, minden tervet zárójelbe tett.

A járványhelyzet kezelésének idején, a különleges jogrendben Telki kiemelkedően jól vizsgázott úgy a járványkezelés, mint az egyéb szervezettség és kiváltképp a tájékoztatás, kommunikáció, kapcsolattartás terén. Erre számos visszajelzésünk van, országos kitekintésben is büszkék lehetünk magunkra, hisz példaként tekintettek ránk. A település összefogott, együttműködött és működött. Köszönet mindenkinek!

- 2019-ben a belterületi utak állapotának javítását, a pormentes burkolatú utak arányának növelését tűzte zászlajára. Hogyan halad ennek ügye és mi várható e téren 2024-ig?

- A tavalyi programban nyolc utca újult meg. Idén ennél valamivel többet szeretnénk felújítani. Sok függ attól, hogy nyerünk-e pályázatot, amire sajnos egyre kevesebb esély van. Ha minden jól megy, 2024-ig közel húsz útszakasz újul meg.

- A másik fontos irányvonalként a településfásítást jelölte meg – időarányosan hogyan állunk ebben?

- Időarányosan mindenben elmaradásaink vannak, sőt, legtöbb tervünkből vissza is kell vennünk. Az elmúlt két év sajnos nem engedte meg, hogy a terveinket kövessük, és ki tudja, mi vár még ránk, hisz a járvány nem múlt el, és itt egy új probléma, a háború. A zöldfelületi mutató szinten tartása, sőt, növelése szerintem fontos feladat. Miközben egyre több az aszfalt, a háztető, az egyensúlyt csak a meglévő faállomány védelmével és új fák telepítésével lehet megőrizni. A közterületi fásítással azért szépen haladtunk, és van rá esély, hogy a ciklus végéig utolérjük magunkat. Amire kevés esélyt látok, az az, hogy a fásítási programnak azt a részét is be tudjuk fejezni, ami a magántelkekre vonatkozik, támogatott facsemeték biztosításával.

- Az elmúlt bő évtizedben felépült Telkiben a hiányzó intézményi infrastruktúra és immáron az üzemeltetés jelenti a fő feladatot. Mi a véleménye: az egészségház, a sportcsarnok, a közösségi ház, a könyvtár, valamint a kibővített iskola és óvoda milyen szakmai színvonalon tudják ellátni a feladataikat? Van esetleg olyan terület, amely több – akár közösségi – forrást igényelne?

- Az intézmények nem egyszerre létesültek, és eltérő körülmények között működnek. Az egészségház bevált és a kritikus időkben jól vizsgázott. A sportcsarnok a leginkább kihasznált intézményünk, nagyon nagy a sikere. A közösségi ház a járvány idején nem, vagy alig tudott működni, de az elmúlt hónapokban végre megnyithatott. Egyre több és egyre változatosabb a program, egyre népszerűbb is a lakosság körében. Bízom benne, hogy egy év múlva már lesz annyi tapasztalatunk, hogy irányokról, tendenciákról is beszámolhassunk.

Bár jó kapcsolatot ápolunk egymással, és igyekszünk támogatni az iskolát, az ottani szakmai munka már nem kapcsolódik közvetlenül az önkormányzathoz. Az óvoda kapcsán sok a kihívás, és vannak olyan területek, ahol a közösség együttműködése nélkül nem lehet továbblépni. Szerencsére a szülői oldalról nyitottság és kezdeményezőkészség tapasztalható, így látok lehetőségeket. A következő időszakban megpróbáljuk ezt a nyitottságot szorosabb együttműködéssé alakítani.

- Milyen pályázatokon indult eddig idén Telki és milyen esélyeink vannak ezeken?

- Minden pályázaton igyekszünk indulni, amelyen csak a leghalványabb esélyünk is van nyerni. Sok pályázatnak sajnos nem vagyunk alanyai, ezeken nem is indulhatunk. Eddig tíz pályázatot adtunk be és egy van még előttünk. Ezek zöme útépítéshez kapcsolódik. Sajnos legtöbbjükön eddig nem nyertünk. Van még olyan pályázat, ahol tartaléklistán vagyunk, illetve ahol nem született döntés, és akadt olyan is, amit elhalasztottak.

Bár támogatói okirat még nem érkezett, de hivatalosnak tekinthető tájékoztatást kaptunk arról, hogy egyházi közösségfejlesztéshez kapcsolódóan, egyházi közösségi terek fejlesztéséhez köthetően játszótérfejlesztésre és járdaépítésre településünk összesen mintegy 22.6 millió forint támogatást nyert a Magyar Falu Program keretében.

- Az ukrajnai háború kapcsán fellépő menekültválság helyi kezeléséből sok telki önkéntes és a Telki Önkormányzat is kiveszi a részét. Mit gondol, több vagy kevesebb feladat várható e téren a következő hónapokban?

- Először is szeretném ismételten megköszönni mindenkinek a segítséget és a felajánlásokat! Telki ezúttal is példamutatóan vizsgázott emberségből. Helyben a Telki Katolikus Karitász munkáját emelném ki, akik a szervezett segítő munka oroszlánrészét végzik. Véleményem szerint ha nem történik valamilyen radikális változás, akkor a menekültellátás fókusza a nagy ellátórendszerekre és humanitárius szervezetekre kerül. A helyzet ugyanakkor rendkívül bizonytalan, így nem szeretnék jóslásokba bocsátkozni.

- 2022 első negyedévében sokszor foglalkozott a hazai média a budakörnyéki települések lakosságszám-bővülésével. Bár a választási kampány végeztével némiképp feledésbe merült a téma, azért nem árt ismét tisztázni: tervez-e Telki parcellázást a következő években?

- A leghatározottabban mondhatom, hogy nem, nem tervezünk ilyet. Fontos látni, hogy egyes most kezdődő építkezéseknek a lehetőségét nagyon régi döntések alapozzák meg, melyeket visszamenőleg szinte lehetetlen korlátozni. Az önkormányzat építéshatósági jogosítványait elveszítette, az ilyen jogokat ma már Budakeszi és Érd szakszolgálatai gyakorolják. A húsz évvel ezelőtti vagy még régebbi döntéseket nem lehet visszacsinálni, ennek nem lenne értelme sem, csak kockázata. Az elmúlt három ciklusban, mióta településünket vezetem, nem vontunk belterületbe területeket, nem parcelláztunk. Nem is tervezünk ilyet. Igyekszünk nem növekedni, hanem fejlődni.

- Az elmúlt hónapokban többször is szóba került a telki közbeszédben a fiatalok helyi szórakozási lehetőségeinek szűkössége, illetve ezzel párhuzamosan a Muskátli parkban lévő pagodában zajló, időnként garázdaságba hajló iszogatások kérdése. Mi az álláspontja ezzel a két különálló, mégis összefüggő témával kapcsolatban? Mit lehet tenni, hogy a garázdaság visszaszoruljon, eközben pedig a helyi fialok Telkiben is találhassanak maguknak kulturált kikapcsolódási lehetőségeket?

- Végre megnyílt a közösségi házunk és egyre több programmal szolgál a fiatalabbak számára is. Bízom benne, hogy egyre többen találnak maguknak kedvükre valót. Budapesttel persze nem tudunk versenyezni, de ez nem is lehet cél.

A garázdaság más kérdés. Sajnos ez a jelenség térségünkben is egyre több problémát jelent, gondoljunk csak a közeli Budakeszi sajnálatos eseményeire. Nálunk szerencsére sokkal jobb a helyzet, csak néhány fiatal „bandázása” borzolja a kedélyeket. Szerintem ezt a kérdést is árnyaltan kell látni. Azzal semmi baj nincs, ha a parkban, vagy más közterületen találkoznak, beszélgetnek, jól érzik magukat. Erre van a közterület, a park. A gondot a köztéri alkoholfogyasztás, esetenként drogozás és a rongálás jelenti. Ez mind rendészeti kategória, hatósági intézkedést igényel. Fontos látni, hogy a telki és környékbeli fiatalok túlnyomó többsége egyáltalán nem érintett ilyesmiben, és a parkban csoportosulók közül is csak néhány tekinthető deviánsnak. Az általánosítás tehát nem helytálló. A szociológiai okokról sokat lehetne írni, de minden ugyanoda vezet: a családra, illetve a zavaros családi háttérre. A parkban a megnövelt hatósági jelenlét, az új kamerák felszerelése és a közvilágítás bővítése segíteni fog, de a problémát megoldani nem tudja. A probléma ugyanis nem a parkban, vagy a programkínálatban keresendő, hanem a családi környezetben.

- Ön szerint milyen (előre látható) kihívások várnak az önkormányzatra a következő években?

- A járvány nem múlt el, tartok tőle, hogy ősszel még lesz vele dolgunk, hisz amíg a világban terjedni és mutálódni tud a vírus, addig van esély arra, hogy újra felüti a fejét a betegség.

Az orosz-ukrán háború közvetlen és közvetett hatásait felmérni sem lehet, de ami már egészen biztos, az az infláció, ami mindenre komoly hatással van és lesz. Nem tervezhető az energiakérdés sem, és azt sem tudjuk, hogy milyen jogi környezetben fogunk dolgozni. Az őszinte válasz tehát az, hogy nehéz és kiszámíthatatlan időszakra készülök.

- Mire számíthatunk az önkormányzat gazdálkodásában a következő években? Bővülhet vagy szűkülhet a büdzsé mozgástere?

- Nem látok jelentős mozgásteret és nem számítok aranyesőre sem. A józan realitás a mostani rendkívül szűk mozgástér további enyhe zsugorodását vetíti előre. Ahhoz, hogy bevételeinket legalább szinten tudjuk tartani, hozzá kellene nyúlnunk a díjainkhoz, és valamikor az adókhoz is, de ez évek óta nem lehetséges. Az elvonások és korlátozások nem könnyítik meg a dolgunkat, ez tény.

- Utazzunk kicsit a jövőbe! 2024-ben mivel lenne elégedett, ha értékelnénk az akkor már magunk mögött hagyott ciklust?

- Nem vagyok az örökös, hisztérikus sikerpropaganda híve és a vágyvezéreltséget tartom az egyik legnagyobb hibának. Biztonságos működést csak reális, földhözragadt szemlélettel lehet biztosítani. Úgyhogy én már azzal elégedett vagyok, hogy a járvány eddigi két évét sikerült így végigcsinálnunk. Boldog lennék, ha a háború mielőbb véget érne, és nem eszkalálódna sem katonai, sem gazdasági értelemben. Ez utóbbinak nem sok esélye van.

Minden eddigi ciklust ugyanúgy kezdtem és fejeztem be. Bemutattam a programot, majd a ciklus végén elővettem újra, és beszámoltam róla, hogy mit sikerül végrehajtani és mit nem, illetve milyen olyan elemei voltak a ciklusnak, amelyeket nem terveztünk előre. Így fogok tenni ennek a ciklusnak a végén is. Örülnék, ha a programnak minden pontjában lennének eredményeink, bár ez most kissé valószínűtlennek látszik. De a programban nem szerepelt sem háború, sem járvány, sem forráskiesés. A jelenlegi rendkívüli időszakban máshová kerültek a hangsúlyok. Ha valaki beszélt már olyasvalakivel, aki veszítette el családtagját a járványban, vagy befogadott menekülteket, tudja, hogy korábban olyannyira fontosnak tűnő dolgok jelentéktelen aprósággá változnak, amikor valóban ránk töri az ajtót a valóság. Úgyhogy óvatosan fogalmaznék, amikor az elégedettségről beszélek.

- Mit üzenne két évvel későbbi önmagának, illetve a 2024-ben Telkiben élőknek!

- Becsüljük meg, ami adatott – talán csak ennyit.

- Köszönjük az interjút!

• Előző
• Tovább