Hazai pálya: közéleti diskurzus helyi témákról, telkiekkel

Deltai Károly polgármesterrel közös közéleti sorozatunk következő részében Móczár Gábor testvértelepülési referenssel beszélgettünk Telki és Gyimesbükk kapcsolatának eddigi eredményeiről, tapasztalatairól és a további tervekről. 

Telki Napló/Portál: 2021-es távozása előtt közel két évtizeden át volt a településen képviselő, 15 évig alpolgármester, rövid ideig – még 2010-ben – pedig megbízott polgármester. Milyennek látja napjainkban, immáron „szimpla” telki lakosként az önkormányzat működését?

Móczár Gábor: Korábban borzasztó nehezen tudtam elképzelni, hogy milyen lesz majd az, amikor már nem leszek képviselő. A feleségem mindig azt mondta, hogy ha rajtam múlik, soha nem fogom abbahagyni, azonban a munka végül elsodort innen.

Bevallom, amióta ez megtörtént, csak kevés időt találtam arra, hogy az önkormányzat ügyeivel mélyebben foglalkozzam. Érdemben nem látok változást a korábbiakhoz képest, Telki a nyugalom szigete, és jó lenne, ha ez így is maradna! A település szép és zajmentes része a budai agglomerációnak.

Deltai Károly: Gábor képviselősége idején sok szokást honosított meg, indított el Telkiben, amelyekért hálásak vagyunk és ezek ma is tovább élnek. Átvettük őket és a jól működő rendszerek különösebben nem is változtak az utóbbi években. 

TN: 2011-ben lett testvértelepülésünk Gyimesbükk. Miért fontos Önnek e kapcsolat?

M.G.: Felnőttként kezdtem el Erdélybe járni, egy jó barátommal és a gyermekeinkkel szerveztünk évente apás túrákat, így szerettem bele a Keleti-Kárpátok tájaiba. Már azelőtt is izgatott, hogy milyen is lehet egy élő testvértelepülési kapcsolat, mielőtt Telki és Gyimesbükk között létrejött volna a megállapodás, mára pedig szívem csücske lett a két település együttműködésének ügye.

TN: Miként alakult a két település kapcsolata az elmúlt 13 évben?

M.G.: Az eleje nehézkesen indult, ugyanis az akkori polgármester ellenében szavazta meg az ottani testület a megállapodást és talán taktikailag rosszul volt az egész előkészítve. Ezt követően elsősorban az én feladatom volt a bizalmi kapcsolat felépítése. Mire ez sikerült, a településvezető sajnos elhunyt, és 2020-ban az az Olteán Péter „Brazil” került a polgármesteri székbe, akivel mindig is jó, kifejezetten baráti volt a viszonyunk. Sőt, őt és csapatát a választási kampány során is segíteni tudtuk azokkal a nyílt és őszinte kommunikációt képviselő tapasztalatainkkal, amelyeket egykori képviselőtársaimmal, a Telkiért Választási Szövetség tagjaival gyűjtöttünk össze a mögöttünk hagyott ciklusok során.

Hosszú ideig tart és nem egyszerű elnyerni az elszakított országrészekben élő magyar emberek, főként az erdélyiek bizalmát. Az igazi bizalom elnyerése pedig nem a protokolláris eseményekből érzékelhető, hanem abból, amikor már bátran és bizalommal fordulnak hozzád és kérnek segítséget. Sok-sok évnek kellett eltelnie, mire egyszer felhívtak, és azt mondták: „Gábor, légy szíves, segíts nekünk!” Jól emlékszem, ez a gyimesi új óvodai csoportszoba átadásakor történt, amelyhez ágyneműre volt szükségük – óriási örömet okozott ez a hívás!

Boldog vagyok, hogy olyan bizalmi kapcsolat alakulhatott ki, amellyel nem szabad visszaélni és eddig nem is csalatkoztunk egymásban.

Idén Romániában is az európai parlamenti választással egy időben rendezik az önkormányzati voksolást, és bízom benne, hogy a gyimesbükkiek nagyra értékelik majd azt a hihetetlen hatékonyságú, elkötelezett és kiváló munkát, amellyel ők az elmúlt időszakban dolgoztak a településért, és folytatni tudják majd újabb négy éven át, amit elkezdtek!

D.K.: Telki első, és azóta is egyetlen testvértelepülési megállapodását – bár nem én készítettem elő – nagy örömmel írtam alá. Ebben a kérdésben inkább protokolláris jellegű feladataim vannak, hiszen Gábor viszi hátán a szervezést, és az évek alatt kialakultak az ebbéli szokások, rutinok is.

TN: Milyen eredmények emelkednek ki az elmúlt időszakból?

M.G.: Együttműködésünk egyik alapcélja volt, hogy a kinti magyar oktatást tudjuk valamilyen módon – lelkileg és anyagilag – támogatni. Egy helyi baráti közösséggel létrehoztunk egy alapot, amellyel az erdélyi magyar nyelvű iskolákban a továbbtanulás kapcsán felmerülő költségek egy részét fedeztük. Ez sokáig működött is, és csak akkor vált okafogyottá, amikor a magyar állam elkezdte hathatósan támogatni a külhoni magyar tanulókat.

Sikeres és jó kezdeményezésnek számítanak az iskolának címzett gyűjtések, és nagy öröm, hogy 2019 óta minden évben viszünk a telkiektől karácsonyi ajándékcsomagokat minden egyes gyimesbükki iskolás gyermeknek. A két katolikus közösség között kiváló a kapcsolat, és kézzel fogható eredménynek számít az is, hogy gyimesbükki mintára 2021-ben felállítottuk Telkiben a Megmaradásunk Oszlopait. Az MLSZ edzőközpontban megszervezett testvértelepülési focikupa is egy kedves fejezete volt az eddigi közös életünknek – reméljük, hogy a jövőben ismét meg tudjuk majd rendezni!

TN: A rendszeres pünkösdi kirándulások a továbbiakban is tervben vannak?

M.G.: Ha lesz rá lehetőség, ezeket a jövőben is szeretnénk megszervezni. A korábbi években kialakult egy mag, amely minden kirándulásra velünk tartott, de mindig jött egy-egy új ember is.

Gyimesbükk Telkitől való távolsága sokakra hathat riasztóan az utazás szempontjából, de a gyönyörű táj és a gyimesi emberek szívélyes fogadtatása nagyon megmarad abban, aki egyszer ellátogat oda. Ráadásul, ahogyan fejlődik az autópálya-hálózat, úgy évről-évre egyre gyorsabban lehet kijutni – jelenleg nagyjából kilenc-tíz óra az út autóval, de busszal azért még jóval több.

TN: Tavaly a gyimesbükki falunapokon is részt vett Telkiből egy különítmény.

M.G.: 2019-ben a Kodolányi János Közösségi Ház és Könyvtár avatójára szép gyimesbükki csapat érkezett Telkibe, és mindig keressük az ilyen alkalmakat, hogy egymás kulturális eseményein részt vegyünk. Az ezeréves határon lévő vesztegzári (kontumáci), Nagyboldogasszonynak szentelt kápolna búcsúját augusztus 15-én tartják, ehhez kapcsolódva tavaly elkezdték a falunapok szervezését, amelyen mi is ott tudtunk lenni. Nagyon szép ajándékot vittünk, egy főzőversenyen is részt vettünk, ráadásul engem egy díszpolgári kitüntető címmel is megleptek.

D.K.: A természeti értékek elképesztő bőségben vannak testvértelepülésünknél, a hegyek fantasztikusak és az egész környék gyönyörű. A gyimesbükkiek szívélyesek, kedvesek, nagyon jól éreztem ott magam. Egy Csergezán-képet vittünk magunkkal, amelynek nagyon örültek – ez is egy újabb szál a kulturális kapcsolatok erősítése terén.

TN: A telkiek mennyire érzik magukénak a testvértelepülési kapcsolatot?

M.G.: Óriási tartalékaink vannak abban, hogy Telkiben bekapcsolódjon csak száz olyan ember, akik valamilyen feladatot vagy részvételt tudnának vállalni a testvértelepülési kapcsolatok erősítésében. Bármennyire is hirdettünk meg sokszor lehetőségeket erre, akinek nem volt korábbi Erdély-járó gyakorlata, elkötelezettsége, nehezen mozdult ebbe az irányba. A pünkösdi kirándulásoknak mindig van egy szakrális tartalmuk, így az itteni keresztény közösségekből érthetően nagyobb arányban jelentkeznek az útra. Odamenni nem egy egyszerű turisztikai vagy természetfelfedező utazás, kell hozzá valamilyen plusz lelki motiváció is.

D.K.: Ahogyan sokan elmennek a Tátrába, mert szeretik a hegyeket, érdemes lehet ellátogatni a Gyimesekhez is, és megtapasztalni, milyen gyönyörű az a vidék.

Van egy olyan mag, amelynek tagjai valamilyen módon kötődnek Erdélyhez, és ők belső indíttatásból rendszeresen csatlakoznak a közös túrákhoz. Emellett látok olyan kapcsolódási lehetőségeket, amelyek egyelőre még nem annyira bejáratottak, és van bennük potenciál azok számára is, akikben még nem forrt ki ez a belső motiváció – gondolok itt például a zöld turizmusra.

TN: Mivel lehetne a kapcsolatot továbbfejleszteni?

M.G.: A testvértelepülési kapcsolatokhoz az önkormányzatok egyfajta formális alapot biztosítanak. Az igazi, gyakorlati megvalósulás mindig az oktatási, egyházi szervezetek révén és a civil közösségek között jöhet létre. Sok még itt a lehetőség és a tennivaló.

Komoly muníció van az iskolák közötti együttműködésben. Ehhez kulcsfontosságú lenne megtalálni a mi iskolánkban is azt a személyt, aki a hátára veszi az ügyet. Ha pedig a civilekről beszélünk, akkor például a zöld ügyek és a természetvédelem terén is megtalálhatók közös pontok.

A Megmaradásunk Oszlopainak rendszere nincs még teljesen kész. Szó volt róla, hogy lesznek a kopjafák mellett tájékoztató táblák és egy hozzájuk kapcsolódó információs háttér a világhálón – ezeket nagyon jó lenne a következő években létrehozni!

Rengeteg jó barátunk van már kinn, így számomra ez sokkal több, mint egyszerű testvértelepülési kapcsolat. Az új munkahelyemen is igyekszem megtalálni a lehetőségeket, hogy segíteni tudjak a kintieknek a magyar identitásuk megőrzésében. Bennem ez erős elköteleződés, és a tavaly Gyimesbükktől kapott díszpolgári címemet is igyekszem megszolgálni.

D.K.: Nemrég elindítottunk egy telki arcképcsarnokot a különböző szakterületek, művészeti és tudományágak jeles képviselőinek bemutatására, online és nyomtatott formában, valamint közterületi tábláinkon és plakáthelyeinken. Távlati célunk ezt egyszer egy könyvbe rendezni, amelynek végén szerepelhetne egy fejezet „testvértelepülési nagyjaink” címmel – az ő méltatásuk szintén bekerülhetne a gyűjteménybe.

Az idei Telki Fesztiválon fellépőként köszönthettük a gyimesbükki Dani Gergely Általános Iskola néptáncosait és zenészeit, és ez része kulturális értékeink megosztásának – e terén látok még további együttműködési lehetőségeket. Lehet új ötleteket is kitalálni, például közös gyermektáborokat, amelyek erősíthetik a testvértelepülési kötődést. Fontos ugyanis, hogy a formálisabb kapcsolatokból személyesebbek alakuljanak ki, és ne csak ünnepekkor, neves évfordulók alkalmával találkozzunk. Részemről természetesen a továbbiakban is él a szándék a testvértelepülési kapcsolatok ápolásának, fejlesztésének támogatására.

szb

• Előző
• Tovább