– interjú Varga Katalinnal, a Telki Zöldmanó Óvoda intézményvezetőjével

Telki Portál: Meséljen arról, hogyan került Telkibe!

Varga Katalin: Egy levelezőlistán keresztül, ismerős ajánlása révén értesültem először a telki intézményvezetői pályázatról. Bár akkor még nem sok ismeretem volt az óvodáról, elsőre magaménak éreztem ezt a lehetőséget. Aztán természetesen eljöttem körülnézni, tájékozódtam, és megállapítottam, hogy nagyon tetszik az intézmény pedagógiai programja. A kinevezésem után rendkívül pozitív várakozásokkal érkeztem az intézménybe.

TP: Milyen kezdeti tapasztalatai voltak az első hónapokban?

V.K.: A kollégák nagyon befogadóak voltak velem, és az ősz folyamán érkezőkkel kapcsolatban is, ami rendkívül jó élményt adott. Az itt dolgozók mérhetetlen alázattal vannak a gyermekek iránt és ezt nagyon jó látni.

Örömteli, hogy bár évek óta nagy munkaerőhiánnyal küzdött az intézmény, szerencsére mostanra minden álláshelyünk betöltött. Nagyon pozitív, hogy megfelelő számú szakember tud dolgozni a gyermekek körül, így azok az anomáliák, amelyek az emberhiány miatt alakultak ki, meg is szűntek.

Nem láttam olyat, amin azonnal változtatni kellett volna. Ha nincs olyan, ami jogszabályt sértene – és itt nem volt ilyen –, egy új vezetőnek nem is szabad egyből komolyabban beavatkoznia egy működő rendszerbe. Természetesen az évek során fogunk alakulni, elsősorban olyan módon, ahogyan az a kollégáknak is komfortos.

TP: Van-e valami, amiben eltér a telki óvoda a korábbi budakeszi és dunakeszi állomáshelyeitől?

V.K.: A környezet alapvetően minden óvoda számára meghatározó, így van ez itt is. Telkiben jó a levegő, közel van az erdő. Mivel ez pillanatnyilag még nincsen eléggé kihasználva, törekedni fogok arra, hogy a jó idő beköszöntével minél többet menjünk a szabadba és kint folyjanak a tevékenységek. Persze az, hogy kirándulások is legyenek, függ a munkaerő-állománytól – szerencsére most, hogy létszámban megvagyunk, erre nagyobb hangsúlyt fektethetünk majd tavasztól.

TP: Pályázatában kiemelte, mennyire fontos Önnek a gyermekközpontúság érvényesülése az óvodában.

V.K.: A gyermekközpontúságért folyamatosan tenni kell. Nagyon gyorsan változnak a generációs jellemzők, ami miatt a fiatalabbak és idősebbek között markánsabb gondolkodásbéli különbségek vannak, ez pedig megjelenik a gyermeknevelésben is. Ha pedig a gyermeknevelési attitűdök nagyon eltérőek a pedagógusok és a szülők között, akkor a megértés nehezebb, hiszen a gyermekközpontúságot mindenki másképpen ítéli meg. Én abban tudok segíteni, hogy ezek az álláspontok közelítsenek egymáshoz: pedagógusi oldalról értsük meg, hogy ma mások a szülői attitűdök, mint korábban, szülői oldalról pedig tartsuk tiszteletben a működő pedagógiai modelleket.

Azt látom, hogy jó úton haladunk, bár mivel évről évre jönnek újabb és újabb szülők, mindig kell ezen fejleszteni, amelyhez együttműködésre, beszélgetésekre van szükség. A kommunikáció terén pedig lényeges, hogy egyik oldalról se történjen értékítélet. A másik látásmódjának elfogadása akkor is szükséges, ha alapvetően nincsenek nagy amplitúdójú különbségek. A gyermek érdeke, hogy a körülötte lévő felnőttek – szülők és pedagógusok – megértsék egymást, és próbáljanak meg egyetértésben cselekedni – ez pedig nem megy másképp, csakis a kommunikáció révén.

TP: Előfordulnak súrlódások?

V.K.: Igen, nyilván. Például az alvással kapcsolatos elvárásrendszer mindig érdekes, hiszen változik valamennyire a szemlélet, de például a gyermekpszichiáterek továbbra is úgy gondolják, hogy a gyermekek idegrendszeri fejlődéséhez fontos, hogy pihenőidőt biztosítsunk nekik.

A gyermekek mindenek felett álló érdekét nekem mindenképpen képviselnem kell. Ez azt jelenti, hogy biztosítanunk kell a szülőknek egyfajta rugalmasságot, nekik pedig el kell fogadniuk, hogy ez csak egy bizonyos pontig mehet, hiszen ez a kicsik érdeke. Bár nincs nálam a bölcsek köve, de jelenleg az én feladatom, hogy eldöntsem, hol van az a határ, ameddig tarthat a rugalmasság.

TP: Mennyire mások a mai gyermekek, mint a tíz-húsz évvel ezelőttiek?

V.K.: Pályakezdő korom óta, huszonkét év alatt nagyon sokat változtak a gyerekek. Érdekes, hogy már akkor is azt mondták a kollégáim, hogy nagyon sok a különbség a korábbiakhoz képest. A gyerek ugyanakkor mindig gyerek marad, a működése alapvetően nem változik meg. A szülői igények, a kompetenciahatárok, illetve a kompetenciahatár-igények mások, ám azt tudni kell, hogy az óvoda egy köznevelési intézmény, amely jogszabályok által meghatározott keretrendszerben működhet.

Telkiben egyébként a szülők részéről együttműködést tapasztalok. Van, aki elmondja, hogy panasza, problémafelvetése van, de ennek jelzése az együttműködést részét képezi.

Jövő év elején nagyon szeretnék szülői csoportokat indítani a közös gondolkodás érdekében a gyermeknevelésről. Ez egy nagyon érzékeny, szenzitív terület, és lényeges, hogy nyugodtan, jól és szépen tudjunk róla beszélni.

TP: Milyen az együttműködés a Szülői Munkaközösséggel, illetve az Óvoda-Iskola Telkiben Alapítvánnyal?

V.K.: A szülői szervezettel jó kapcsolatunk van. A vezetője aktívan részt vesz az óvoda életében, gyakran beszélünk, egyeztetünk és az SzMK tagjai is nagyon segítőkészek. A rendezvényeinken – óvodai születésnap, sportnap, stb. – nagy létszámban vesznek, vettek részt, aminek kifejezetten örülök!

Az alapítvány hatalmas segítőkészséget mutat az óvoda felé. Az iskolaudvar felújítása után, amelyhez sok támogatást tudtak megadni, idén elindult egy közös gondolkodás a Harangvirág utcai ovi udvarának fejlesztéséről. Ez egy hosszú folyamat, több ütemben történhet meg és nincs is értelme rohanni vele. Legfőképpen a talajegyenetlenség megoldására, füvesítésre és további játékeszközök telepítésére lenne itt szükség.

TP: Hogyan alakulnak mostanában a csoportlétszámok és mi várható e téren a jövőben?

V.K.: Úgy látom, jelenleg rendben vannak a létszámok, a csoportok 22-26 fősek, illetve az egyikben 18 gyermek van. A jövőben 25 fő fölé nem szeretnék tervezni.

Jelenleg az óvodában vegyes korösszetételű csoportok vannak, amit megváltoztatni csak nagyon lassan lehet. A jövőben jó lenne, ha egy-egy csoporton belül két évnél nagyobb különbség nem lenne a gyerekek között.

TP: A Madárbarát és Zöldóvoda címek, a tehetséggondozó műhelyek mennyire lehetnek fontosak a továbbiakban?

V.K.: Itt, Telkiben a környezeti típusú gondolkodás és nevelés elsődlegesen fontos. Az, hogy ez a jövőben hogyan és milyen formában valósuljon meg, nevelőtestületi kérdés. Emellett más kiemelt területek is vannak, amelyeket erősíteni lehetne: például a matematikai nevelés vagy éppen a sakkoktatás jó lenne, ha alá tudna épülni az iskolai struktúrának – akár délutáni különóraként, szülői finanszírozásban, amennyiben erre igény mutatkozik.

Az én fejemben az a jó jövőkép, ha az öt éven felüli gyermekek számára tudunk olyan tehetséggondozó műhelyeket biztosítani, amelyekbe a saját tehetségüknek megfelelően be tudnak csatlakozni. Pillanatnyilag két ilyen műhely van: egy természettudományos és egy vizuális érdeklődési kört lefedő. Lehetnének ezeken túl zenei, matematikai vagy éppen mozgásos jellegűek is a jövőben, ezek viszont embererő-igényesek, és akkor tudunk ezekben bővülni, ha van igény és partnerség a dolgozók részéről.

A tehetséggondozás egyébként a mindennapi óvodai élet során is megvalósul, és azt kell majd eldöntenünk a későbbiekben, hogy milyen formában tudjuk jól, megfelelő módon biztosítani ezt minden gyermek számára. Ebben közös gondolkodásra van szükség a nevelőtestülettel és természetesen a szülőkkel is. A pedagógiai program nem egy ember találmánya, hanem egy közösség alakítja – akkor jó, ha minden pontja gond nélkül megvalósítható mindenki számára és értéket is ad.

TP: Ha öt év múlva beszélnénk, mivel lenne elégedett?

V.K.: Akkor vagyok elégedett a munkámmal, ha a gyerekek nap mint nap úgy érkeznek az óvodába, hogy boldogok és elégedettek, mert megfelelő fejlesztést és bánásmódot kapnak – szerencsére azt látom, hogy ez most is így van. A szülők pedig akkor elégedettek, ha a gyermekeik is azok, és érzik azt, hogy kompromisszumos lehetőségeik vannak. Az is fontos, hogy a dolgozók úgy jöjjenek be, hogy elégedettek a munkahelyükkel, hosszú távon gondolkodnak benne és energiát fordítanak a fejlesztésére.

Szilágyi Balázs

• Előző
• Tovább