– interjú az új telki gyermekorvossal

2026. április 1-jétől Dr. Kriza Eszter Anna személyében új gyermekorvos várja a pácienseket a Telki Egészségházban. Egy napsütéses márciusi szombaton szakmai életútjáról, gyermekkori betegségekről, tapasztalatokról és terveiről beszélgettünk vele, sőt, néhány tanácsot is kértünk tőle az egészségmegőrzés kapcsán!

Telki Napló/Portál: Kérem, mondjon pár szót magáról, családjáról!

Dr. Kriza Eszter Anna: Az egyetem elvégzése óta Németországban éltünk a férjemmel, ott végeztem el a szakorvosi képzésemet is, a gyerekgyógyászatot. Aztán amikor a most kétéves kisfiam megszületett, nagyon hamar kiderült, hogy akiket kint ismerünk, mind a munkából ismerjük, tehát ők is a 80 órás munkahetüket csinálják – ahogyan előtte én is –, így sok idejük nem volt velünk babázni. Emellett hála Istennek a nagyszülők még mind élnek, fittek és kíváncsiak voltak az unokára, úgyhogy igazából ez hozta meg a döntést, hogy hazaköltözünk.

TN/TP: Hogyan került Telkibe? Jól tudom, hogy építkeznek is itt?

K. E.: Amikor gyerek voltam, nagyon sokat költöztünk, de mindig ezen a környéken, a 12. kerületben és Budakeszin laktunk. Édesanyám mai napig Budakeszin él, így mindenképpen itt akartunk maradni. Telkiben és Budajenőn is laknak barátaim, és egyszer csak találtunk a településen egy gyönyörű telket, amelyen most építkezünk. Ha minden jól megy, akkor júniusban kész lesz a ház és beköltözhetünk.

TN/TP: Ezek szerint nem kell majd ingáznia.

K. E.: Amikor elkezdtem a közelben munka terén nézelődni, nagyon megörültem a lehetőségnek, és kapóra jött, hogy pont most írták ki a telki gyermekorvosi pályázatot. És talán mondhatom, Telkinek is kapóra jött, hogy errefelé képzelem el a jövőmet, hiszen már több éve tartós helyettesítés volt a rendelőben. A pályázatra egyébként a telki szomszédok hívták fel a figyelmem, akik mind nagyon kedvesek velünk az első pillanattól fogva.

TN/TP: Már gyermekkorában is orvosnak készült?

K. E.: A közeli családban nincs orvos, így nem egy klasszikus orvos dinasztiából jövök. Édesapám a tudományos életben mozog, fizikus, édesanyám pedig jogász. Ő nagy rajongója volt a Vészhelyzet című sorozatnak, amit szívesen néztünk együtt, és igazából nekem ott tetszett meg ez az egész miliő. Amikor mondtam neki, hogy orvos leszek, először csak nevetett, ez pedig dacossá tett e téren. Mindig is szerettem a biológiát, és innentől kezdve nagyon ráfeküdtem erre. Szerencsére a gimnáziumban volt egy borzasztó jó biológia-kémia szakos tanárnőm, aki fantasztikus személyiség volt és ez a kettő együtt nagyon megkönnyítette a dolgomat. Utána már az orvosin tényleg az az érzésem volt, hogy végre megérkeztem, és mondhatom, onnantól kezdve kikövezett volt az utam. Később Erasmus-szal fél évet töltöttem Németországban, Lübeckben, ahol rengeteg gyakorlatunk volt, és nagyon megtetszett, hogy mennyire páciens-központú az ellátás, és megvannak azok a tárgyi lehetőségek is, amik akkoriban, 10-15 éve itthon kevésbé voltak adottak.

TN/TP: Komoly nyelvtudást igényel egy másik országban orvosként megérteni a páciensek problémáit.

K. E.: Nagyon hálás vagyok a szüleimnek, akik egykor Franciaországban is éltek, és egyértelmű volt számukra, hogy egyrészt lássunk világot, másrészt pedig, hogy meg kell tanulnunk legalább egy idegen nyelvet igazán jól. Én ezért a két tannyelvű Budapesti Német Iskolába (Thomas Mann Gimnázium) jártam, így szerencsére abszolút nem okozott problémát a nyelvismeret, amikor kikerültem onnan.

TN/TP: Visszatérve Telkire: hogyan zajlanak az előkészületek? Mekkora a telki gyermekorvosi praxis?

K. E.: A pályázat megnyerése óta jó négy hónapba telt, hogy meglegyen minden engedély. Közben rengeteg információt kapok a NEAK-tól is, például arról, hogy 2024-ben több mint kilencszáz 14 év alatti gyermek élt Telkiben, ugyanakkor sokkal kevesebben tartoznak a praxishoz. A védőnőkkel is beszéltem erről, és megerősítették, hogy ennek többek között az elmúlt évek bizonytalanságai és a tartós helyettesítés ténye lehetettek az okai.

A két doktornő, akik az ellátást végezték, saját praxissal is rendelkeznek, és láttam, a rendelési idők ennek megfelelően havonta voltak elérhetők, hiszen így tudták biztosítani, hogy egyáltalán legyen rendelés Telkiben. Megértem a szülőket, ez egy nehéz időszak lehetett.

TN/TP: Jelenthet nehézséget a kezdetekben, hogy több évnyi átmenet után lesz ismét állandó gyermekorvosa Telkinek?

K. E.: Ahogy említettem, sokan „vándoroltak el” innen, és akik máshol már megszoktak egy orvost, akiben megbíznak, azoknál teljesen érthető, ha ragaszkodnak hozzá és hajlandók a jövőben is kicsit többet utazni hozzá. Mindazonáltal persze reménykedem benne, hogy ha a szülők azt látják majd, hogy jó itt helyben is az ellátás, amire szeretnék nagy hangsúlyt fektetni, akkor talán többen is visszatérnek ide. Például nagyon fontos, hogy mennyire könnyű elérni a rendelőt, ezért a terveim szerint hamarosan már egy applikáción keresztül is lehet majd online időpontot foglalni és egyéb információkhoz jutni.

TN/TP: Kérem, meséljen a terveiről kicsit bővebben!

K. E.: Orvosként és anyaként is látom, mennyire fontos, hogy amikor egy szülő aggódik a gyermekéért, aki beteg, és ezért több figyelmet igényel, sír, rosszul érzi magát, akkor ne kelljen mindemellett hosszú perceket várnia a telefonnál, mire időpontot kap, ami aztán pont altatási időben van vagy egyéb szempontból nem ideális. Közben persze a másik oldalon Anita egyedül állja a sarat, és fogadja a hívásokat, miközben például recepteket vagy igazolásokat is kell írnia és emailekre válaszolnia. Ezért is lesz nagy könnyebbség az új időpontfoglalási rendszer. Az oltásoknál például sokkal jobban tudnak majd a szülők a saját és a gyermek napirendjéhez igazodva időpontot kérni.

Sokunknak ismerős az a helyzet, amikor a rendelőben az emberek egymást kérdezgetik, hogy ki az utolsó, és amikor az ajtó kinyílik, egyszerre hatan ugranak oda, hogy jelezzék, megérkeztek. Az időpontfoglalással ez is egyszerűbbé válik, ráadásul ha valakinél az applikáció is le lesz töltve, akkor azon keresztül a rendszer érzékeli majd, hogy megérkezett a váróba és erről mi is tudni fogunk. Sajnos ezek a rendszerek csak április folyamán aktiválódnak, ezért reményeim szerint májustól minden páciensem használni tudja majd.

TN/TP: A már régóta itt dolgozó Bokor Anita lesz az asszisztense. Mennyire volt magától értetődő, hogy vele fog együtt dolgozni?

K. E.: Nem is volt kérdés. Szerintem a betegek számára nagy előny, hogy jól ismerik őt, és őszintén szólva nekem is, mert a magyar egészségügyi ellátásban abszolút új leszek. Az ő sokéves tapasztalata és profizmusa ezért biztosan nagy segítségemre lesz az olyan logisztikai dolgokban is, mint például a beutalási rend, táppénzes papírok, igazolások és az EESZT kezelése. Mindamellett Anita személye biztosít egyfajta folytonosságot is a betegeknek.

TN/TP: Az ismertetett rendelési idő már fix vagy változhat majd a kezdeti tapasztalatok alapján?

K. E.: Nagyon fontos, hogy ezentúl fix rendelési idő lesz, nem havi lebontású. Ugyanakkor előfordulhat, hogy ez még a tapasztalatok alapján kismértékben változni fog, finomodhat – és ebben kérem is majd a betegek visszajelzését, hogy nekik hogyan lenne kényelmes.

TN/TP: Amennyiben Önt kell valamilyen okból rövid ideig helyettesíteni, ki tud majd beugrani?

K. E.: Csellár és Hank doktornővel is egyeztettem, ők tudnak majd engem egy továbbképzés vagy szabadság alatt helyettesíteni. Szerintem jó hír a betegeknek, hogy a helyettesítő orvosok is ismerősek lesznek számukra.

TN/TP: A kisgyermekes szülőkben sokszor felmerül, hogy felső légúti panaszokkal járó betegségnél mikor kell kivenni a közösségből egy gyereket, és mikor szabad visszaengedni óvodába, bölcsődébe. Van erre valamilyen általános szabály, amit segítségképp elmondana?

K. E.: Ez mindig egy borzasztó nehéz és sokat vitatott kérdés. Én ebben egy kicsit más szemléletet képviselek és szeretem a beteg gyermek javát előnyben részesíteni. Véleményem szerint azt nem szabad elfelejteni, hogy a legtöbb felső légúti fertőző megbetegedés már a tünetek megjelenése előtt, az úgynevezett lappangási időszakban fertőz. Ennek következtében értelemszerűen a gyermek már nagy valószínűséggel végigfertőzte a közösség tagjait, mire egyáltalán tünetes lesz. Tehát azzal, hogy otthon tartom az amúgy jó közérzetű, láztalan gyermeket, nem feltétlenül védem meg a közösség többi tagját, ellenben a szülőkre komoly logisztikai, vagy akár anyagi terheket ró, hogy megoldják a gyermek felügyeletét.

Ami ennél sokkal fontosabb, az a gyermek általános közérzete: ha azt látja a szülő, hogy elesett, bágyadt, akkor nyilván nem viszi közösségbe. Lázas gyermeket szintén nem viszünk közösségbe, csak legkorábban a láz elmúlása után 24 órával. A másik alapszabály, hogy hányással és hasmenéssel járó vírusfertőzéseknél minimum 48 órával az utolsó hányás vagy hasmenés után vihető újra közösségbe a gyermek. Fontos még megérteni, hogy nekem gyermekgyógyászként nincs kristálygömböm, nem látom a jövőt. Én csak azt tudom felmérni, hogy a vizsgálat pillanatában milyen állapotban van a gyermek, de azt már nem tudom teljes biztonsággal megmondani, hogy mi lesz egy vagy két nap múlva. Minden gyerek más és más, és az immunrendszerük se pontosan ugyanúgy bírkózik meg akár ugyanazzal a fertőzéssel. Mivel pedig betegség esetén a szülő van a legtöbb időt a gyerekkel, ezért én is csak az ő elmondásaira támaszkodhatom, ezért úgy gondolom, meg kell adni a szülőknek a lehetőséget, hogy felelősségteljesen eldöntsék, gyermekük mikor áll készen arra, hogy újra közösségbe menjen.

TN/TP: Tényleg igaz, hogy évi 10-12 megbetegedés is normálisnak számít egy kisgyermeknél?

K. E.: Igen, így van! Én azt szoktam mondani, hogy a kisgyermekkori megfázás olyan, mint a téli gumi az autóknál, októbertől márciusig van szezonja. Szerintem minden szülőnél eljön az a pont, amikor azt érzi, a gyermek orrfolyásának, köhögésének soha nem lesz már vége, de ettől sem kell megijedni, főleg az első év a közösségben sajnos ilyen. Ráadásul az utóbbi időben azt vettük észre, hogy kitolódott az influenzaszezon is.

TN/TP: Melyek (voltak) az idei szezon „slágerbetegségei”?

K. E.: Az influenzaszezon lecsengésével az RSV előfordulása lett ismét igen gyakori, ami sok esetben nagyon makacs felső légúti panaszokkal jár és sajnos a két éven aluliaknál, legfőképpen a csecsemőknél nem ritkán veszélyes alsó légúti tüneteket is okozhat. Ezért is jó, és nagyon fontos megemlíteni, hogy önköltségen, de a várandósok már kérhetik az oltást ellene, amivel megvédhetik az újszülöttet a szülés utáni első hat hónapban a fertőzéstől, illetve az oltás a koraszülöttek és bizonyos krónikus betegségek esetén is elérhető.

TN/TP: Egy gyermekorvossal készülő interjúban kikerülhetetlen kérdés: mit gondol a gyermekkori kötelező és ajánlott védőoltások hazai rendszeréről?

K. E.: Amikor még Németországban dolgoztam, eszméletlen kemény meló volt meggyőzni a szkeptikus szülőket, hogy igenis oltsák be a gyermeküket – ott ugyanis minden oltás választható. Ennek sajnos meg is van az eredménye. Látható, hogy azokban a környező országokban, ahol nem kötelezők a vakcinák, az elmúlt esztendőkben 25 éve nem látott kanyarójárvány söpört végig és egyre több a szamárköhögéses gyermek. Mindeközben, ha minden ország úgy oltana, mint mi, akkor lehet, hogy ezek a betegségek már egész Európában nem fordulnának elő. A magyarországi oltási rendszer ugyanis fantasztikus: több évtizede használatban lévő, folyamatosan továbbfejlesztett vakcinákkal történnek az oltások, számtalan kutatási és tapasztalati eredménnyel, szigorú ellenőrzések mellett.

TN/TP: Nem is olyan régen, a védőnőkkel készült interjúnk során már szó esett erről és Öntől is megkérdezem: hol húzódik a védőnői és gyermekorvosi kompetenciahatár?

K. E.: Szerintem egy gyermekorvoshoz „mindennel is” lehet fordulni. A magyar védőnői hálózat ugyanakkor zseniális. A védőnő, pláne a gyermek első évében sokkal közelebb áll a családhoz, ezért sok esetben fokozottabban belelátnak a családi dinamikákba és jobban meg tudják figyelni a szülő-gyermek interakciókat. Ebből kifolyólag rengeteg szuper gyakorlatias tippjük van többek között a babaápolás, táplálás és a szomatomotoros fejlődéssel kapcsolatban. Ugyanakkor úgy gondolom, egy jó gyermekorvos a betegségek gyógyításán és az oltások beadásán kívül az egészségmegőrzésből és primer prevencióból is kiveszi a részét. Ez mindkettőnk kompetenciája, amit nagyon fontosnak tartok.

Éppen ezért számtalan nagy tervem között szerepel az is, hogy szeretnék rendszeresen szülői edukációs workshopokat, előadásokat szervezni, olyan témákkal, mint a szoptatás és táplálás, alváshigiéné, normális mozgásfejlődés, a leggyakoribb gyermekbetegségek, illetve tünetek, és helyes értelmezésük, vagy éppen a csecsemő- és gyermek újraélesztés. Ezek az alkalmak nem csak az anyukáknak, hanem az apukáknak is szólnak majd. Hiszem, hogy a tájékozottság egyfajta kompetenciaérzést, ezáltal pedig magabiztosságot is ad a szülőknek, amivel kiegyensúlyozottabbá válhatnak a gyermekes mindennapok. Szerintem a mai szülőknek eszméletlen nehéz dolguk van, hiszen mindenhol dőlnek rájuk a sokszor egymásnak ellentmondó információk, amiket nagyon nehéz laikusként megszűrni. Ebben próbálnék segíteni ezekkel a rendezvényekkel. Az önkormányzat abszolút nyitott erre, és már jelezték, hogy a közösségi térben meg lehet majd tartani őket.

Meg kell említenem, hogy nagy örömmel figyeltem a tavaly őszi Egészségnapot, amelyen a gyermekgyógyászat volt a középpontban. Nagyon profin megszervezett rendezvény volt!

TN/TP: Tudna mondani néhány tanácsot a szülőknek, hogy gyermekük egészségét támogassák?

K. E.: Ez szintén nehéz kérdés, amit nehéz közhelyek említése nélkül megválaszolni. Én nagyon hiszek a friss levegőn való szabad mozgás fontosságában, minden korosztály számára. A gyerekek ne a kütyük előtt üljenek, hanem szaladgáljanak, játszanak, legyenek nyugodtan koszosak és hadd legyenek néha betegek! Ez egyébként az allergiás kórképek megelőzésében is nagyon fontos.

Éljünk az oltások adta lehetőséggel, amik tényleg fantasztikusan jók, és azért vannak, hogy megelőzzük velük a nagyobb bajt!

Szülőként pedig legyünk érzelmileg elérhetőek gyermekeink számára és ne csak kisgyermekkorban! Legyünk ott a tinédzserek mellett, még akkor is, ha ránk csapják az ajtót – kopogjunk be újra, mert valójában ők arra vágynak, hogy meglássuk és meghallgassuk őket!

TN/TP: Köszönjük az interjút!

Szilágyi Balázs

Gyermek háziorvosi rendelés a Telki Egészségházban (április 1-jétől)

Beteg gyermek rendelés

Hétfő: 8:00-11:00
Kedd: 15:00-17:00
Szerda: 15:00-17:00
Csütörtök: 10:00-13:00
Péntek: 8:00-12:00

Egészséges tanácsadás

Hétfő: 11:00-13:00
Kedd: 14:00-15:00
Szerda: 14:00-15:00
Csütörtök: 8:00-10:00
Péntek: -

A rendelő telefonos elérhetősége változatlan: 06-26-920-822
Új emailcím április 1-jétől: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

• Tovább