Akikre büszkék vagyunk - 1. rész
Telki | Más | Kép sorozat első részében öt elhunyt személyről emlékezünk meg: Callmeyer Ferencről, Csergezán Pálról, Havas Ferencről, Kodolányi Jánosról és Regős Ferencről.
Callmeyer Ferenc
építészmérnök
Ybl Miklós-díj (1956, 1993), Príma-díj (2008)
BME címzetes egyetemi tanár (1928-2020)
(1928-2020)
Callmeyer Ferenc (DLA) hosszú szakmai pályafutása során tekintélyes és tiszteletre méltó életművel gazdagította az ország, valamint lakóhelye, Telki építészeti, településrendezési arculatát, kultúráját.
Telkiben szerteágazó munkásságát dicséri, hogy megtervezte a település címerét, megírta a „Telki ezer éve” című monográfiát, valamint a telki katolikus templom számára elkészítette Boldog Gizella és Szent László diptichonját. Nevéhez fűződik a Telki Ófalu értékmentő rendezése, javaslat a Pajta-Faluház felújítására, továbbá egy terv a Fő utca rendezéséhez. Terveket készített az 1956-os emlékműhöz, amelyek nagyban hozzájárultak a végleges arculat kialakításához. Iránymutatása alapján rekonstruáltak és felállítottak a Fő utcában egy régi emlékkeresztet. Önkormányzati bérlakásokat tervezett és elkészítette a telki temető rendezési tervét. Négy éven keresztül önkormányzati képviselőként tevékenykedett és aktívan részt vett a helyi építészeti tervtanács munkájában.
A Telki Fesztiválon és más rendezvényeken kiállításaival és előadásaival többször gazdagította a programot. Aktív részt vállalt a Telki történelméről készült tárlat létrehozásában az iskola könyvtárában is.
Nyugdíjasként is fáradhatatlanul tevékenykedett, helytörténeti kérdésekben számos javaslattal és információval segítette a fiatalabb generáció kutatóit és haláláig figyelemmel kísérte a helyi közélet eseményeit.
Aktív építészmérnöki munkássága számtalan kiemelt alkotást eredményezett országszerte. A püspökladányi víztornyot a MEZŐTERV-ben még fiatal, kezdő építészként tervezte, majd, már Ybl-díjasként folytathatta építészeti tevékenységét. Főbb épületei: Miskolc – Avas lakópark, Budapest – Amerikai Iskola, Osztrák-Magyar Európaiskola rekonstrukciója, illetve több, Clasp-rendszerű iskola szerte az országban. Épült egy kápolna is a tervei alapján Lakitelken. Kedvencei balatoni munkái voltak, mint pl. Tihanyban a Rege Cukrászda és a műemlék jellegű Apátsági Magtár mozivá alakítása, badacsonyi épületei, az itteni Poharazó, mely ma a Pláne borbár, valamint a Tátika Étterem, amit a közelmúltban műemlékké nyilvánítottak és felújítottak.
Az ismertető pdf-ben INNEN letölthető.
Csergezán Pál
Természetfestő, grafikus, illusztrátor
(1924-1996)
Telki és környéke egyik legismertebb képzőművésze Csergezán Pál festőművész. Tanulmányait 1950-53 között folytatta a Magyar Képzőművészeti Főiskola grafikai szakán, Barcsay Jenő, Kádár György, Ék Sándor voltak mesterei. Grafikusként, illusztrátorként dolgozott.
Mint grafikus tankönyveket, ismeretterjesztő munkákat és regényeket illusztrált, pl. Kittenberger Kálmán, Karl May, Verne Gyula és Fekete István műveit, emellett diafilmeket is rajzolt. Országos kiállításokon rézkarcokkal szerepelt. Erőssége a természetfestés és az állatok ábrázolása volt, élete utolsó szakaszában pedig a vadászzsáner vált meghatározó témájává. Élt és dolgozott Németországban és Iránban, ahol a perzsa sah udvari festője volt. Számos kiállítása volt Magyarországon és Európa-szerte. Megkapta a Német Vadászszövetség nagydíját, a Hubertus Kereszt arany fokozatát, Pro Natura díjat és Pro Cultura Venationis emlékplakettet. A Nimród vadászújság művészeti vezetője, a Nimród Alapítvány és az ALTAMIRA Egyesület egyik alapítója volt.
Telkiben töltötte életének utolsó éveit, műterme a Budakeszi Erdőgazdaságban volt, ahol jelenleg szobra is áll. Hamvait is itt, Telki község határában, az erdőben helyezték el, Anna-lakon.
Emlékezete: 1997-ben alakult meg a Csergezán Pál Alapítvány, amely évente Csergezán-díjjal jutalmaz egyet a legkiválóbb, természetábrázoló művészek közül. 2006. szeptember 5-én tiszteletére avatta fel a Nagy-Kopasz 559 méter magas csúcsán épült, 23,5 méter magas Csergezán Pál-kilátót a Pilisi Parkerdő Zrt.
2019-ben, Telkiben a Kodolányi János Közösségi Ház és Könyvtár megnyitásakor életműkiállítással tisztelgett emléke előtt faluja.
Az ismertető pdf-ben INNEN letölthető.
Havas Ferenc
Kántortanító, Telki egykori „lámpása”
(1899-1949)
Havas Ferenc az esztergomi Tanítóképző 1920-ban történt elvégzésétől 1949-ben bekövetkezett haláláig telki lakos, egyben a Telki Iskola tanítója volt. Hatosztályos iskolarendet működtetett egyedül, és tanította majdnem 30 éven keresztül a falu összes gyermekét – 1945-ig olyanokat, akik az iskola megkezdésekor gyakorlatilag nem tudtak magyarul.
Kitűnő pedagógus volt, szigorú és lelkiismeretes, megkövetelte a rendet és az emberséget tanítványaitól. Nemcsak tanította, nevelte is őket, szervezte a falu kulturális és zenei életét. A szegénységben és egész napos munkában élő szülők feltétlen bizalmát élvezte, akik nem csak gyermekeik, hanem saját életük ügyes-bajos dolgaival is a Tanító úrhoz fordultak. Ő pedig adott és segített mindenkinek.
Ekkoriban jegyző csak hétfői napon volt Telkiben, a bíró, illetve a képviselők a helyi egyszerű emberekből kerültek megválasztásra. A Tanító urat tudása, műveltsége, feltétlen segítőkészsége a falu vezetőjévé emelte. Megszervezte a helybéli Levente Egyesületet, amelynek eleinte oktatója is volt, valamint a Faluszövetséget, amelynek elnökeként tevékenykedett. Parancsnoka volt a Telki Önkéntes Tűzoltó Egyesületnek, ügyvezetője és könyvelője a Budajenői Hitelszövetkezetnek, amelyhez Telki is tartozott. Rendkívüli tekintélyt és megbecsülést szerzett a faluban és környéken, és az akkori időknek megfelelően egyben Telki kántora is volt. A háború alatt, a szovjetek bevonulása idején óvta a lakosságot, személyes fellépésével valószínűleg sok telki ember életét mentette meg. A szovjetek faluból történt kivonulása után közéleti tevékenysége miatt elhurcolták, de mivel semmit nem tudtak felhozni ellene, rövid idő után visszatérhetett és folytathatta munkáját.
Meghatározó szerepe volt a háborút követő ki- és betelepítések után a falu életének újraszervezésében, amely – munkája eredményeképpen is – békességben folytatódott és példaértékűen működött a későbbiek során is. Haláláig folytatta kántor-tanítóságát, és immár a székely gyermekek tanítását, nevelését, rövid idő alatt osztatlan elismerést, tiszteletet szerezve az idetelepült telki székelység körében is.
Havas Ferenc Telki Díszpolgára, közel harminc évig egyszemélyes intézménye volt Telkinek. Immár felújított sírjában nyugszik a telki temetőben.
Emlékét őrizzük a Havas Ferenc-díjjal, melyet minden évben egy-egy kiemelkedő teljesítményt nyújtó, községünkben oktató pedagógusnak ítél meg a település.
Az ismertető pdf-ben INNEN letölthető.
Kodolányi János
Kossuth-díjas író
(1899-1969)
„Meg kell értenie az embernek, hogy nem véletlen, hová születik, hol él, hová tartozik, milyen nyelven beszél, mit hisz, mire teszi föl az életét, mit tagad és mit nem vall a magáénak, mit ölel magához, és mit utasít el magától. És nem véletlen, milyen sors az, amit az embernek végig kell küzdenie, vállalnia kell, meg kell hajolni előtte, és tudomásul kell vennie, akármennyire zúgolódik is gyenge óráiban, és bárhogy szeretne tőle néha-néha megszabadulni.”
Telki leghíresebb szülöttje Kodolányi János Kossuth-díjas író. A XX. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb regényírójának, egyben világirodalmi rangú epikusának irodalmi alkotásai évtizedek óta több kiadásban, nagy példányszámban jelennek meg, műveit több nyelvre lefordították. Regényei mellett novellisztikája és esszéi jelentenek maradandó szépirodalmi értéket.
Az irodalmi kánon az ókori mitológiából merítő Égő csipkebokor, Vízöntő, Új ég, új föld című művei mellett a tatárjárást feldolgozó Boldog Margit, Julianus barát és Vas fiai című regényeit, az Én vagyok című Jézus és Júdás alakját közelről bemutató regényét, valamint a Szép Zsuzska című kisregényt emeli ki.
Életművéből egyaránt kitűnik a globális, világpolitikai és irodalomelméleti, illetve a lokális, nemzeti és helyi problémák iránti érzékenysége, amely a puszta szavakon túl tettekben is megnyilvánult. Aktív éveiben az akkori nyüzsgő irodalmi élet résztvevőjeként az IGE – Írók Gazdasági Egyesülete – szervezői közé tartozott.
Minden rendszerben megőrizte a tisztánlátás etikáját. A következményekkel nem számoló, elfogulatlan társadalomkritika jellemezte, amelynek következtében a második világháború előtt és után is komoly támadások érték a mindenkori politikai hatalom részéről.
Örökségének ápolásában jelentős részt vállal a 2003-ban alapított, településünkön működő KoKuKK – Kodolányi János Kulturális és Környezetvédő Közhasznú Egyesület –, amely, amellett, hogy több kiállítást, előadást és szimpoziont szervezett az író életművéhez kapcsolódóan, minden évben ünnepség keretében megkoszorúzza a Telkiben, az Ófaluban lévő szülőházának falán található emléktáblát.
Tiszteletünk jeléül nevét őrzi Telkiben a Kodolányi János Közösségi Ház és Könyvtár.
Az ismertető pdf-ben INNEN letölthető.
Regős Ferenc
Pedagógus, tanító
(1912-1982)
Regős Ferenc Telki egykori tanítója, 1949-től haláláig tanította a telki gyerekeket, formálta a falu kulturális életét.
Sorsa végigkövette az általános iskola kalandos életét. 1949-54 között a felső tagozatosokkal Budajenőre járt át, mivel ott volt számukra oktatás. 1955-től 10 éven át az összevont alsó négy osztály diákjait tanította egyedül, Telkiben. 1965-ben megszüntették helyben az iskolát, így nyugdíjazásáig ismét Budajenőn dolgozott. Kitűnő pedagógus, köztiszteletben álló személyiség volt, aki gyerekek generációit tanította, nevelte az iskolában és azon kívül is.
1955-ben igazgatója lett a Telki Kultúrháznak, mely a falu egyetlen közösségi kultúrlétesítménye volt. Ezt 1967-ben lebontották, de a munkát folytatta a korábbi iskola épületében, egészen haláláig, mely munkássága alatt bővítésre is került.
Telki egyszemélyes kulturális intézményeként 27 éven át szervezte a falu kulturális életét. 1955-től elhunytáig Telki könyvtárosaként elindította és működtette a József Attila olvasómozgalmat, megszerettetve gyermekekkel és felnőttekkel a könyvek világát. Könyvtárosi munkájáért 1970-ben díszoklevéllel tüntették ki. Irányította a Telki Ifjúsági Klubot, nevelte a fiatalokat, működtette a falu lakossága számára a település köztulajdonú televíziókészülékét, és az adások szabad megtekintését. Akkoriban még csak néhány családnak volt otthon saját tévéje. Barátaival amatőr zenekart alakított, és éveken át zenélt a telki gyerekeknek az általa szervezett gyermekbálokon.
Feldolgozta az egykori Telki Apátság és a község történetét, megírta a Budajenő-Telki Községi Tanács 1945 utáni történetét és vezette Telki Krónikáját. Munkássága során talált rá Kodolányi János telki származására. Javaslatára került 1974-ben a Kodolányi-emléktábla az író helyi szülőházára, és ő alapozta meg a faluban a Kodolányi-kultuszt.
Az utolsó „lámpása” volt Telkinek, pedig ezt az értékrendet képviselni és átadni a közösségnek talán éppen az 1949-82 közötti időszakban volt a legnehezebb.
Regős Ferenc Telki Díszpolgára, a telki temetőben lévő sírjában nyugszik.
Az ismertető pdf-ben INNEN letölthető.
